Huszonöt éves a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete

Mondok három szót, folytassa a sort: Honvédség és Társadalom Baráti Kör, KEMPP, és életmű…

– Folytatom: nagyon örülök a 40 éves családi kapcsolatomnak, nejemnek, csodálatos lányunk, unokánk van, aztán Somló és Pákozd, mind az életem, az életem örömének a részei a sok egyéb között.

És a HTBK?

– A HTBK úgy köszönt be a mindennapjaimba, hogy megkértek, segítsek annak a létrehozásában. Gyuricza Béla mellé – aki feladatot kapott az országos szervezet elnökségében – kellett egy fiatal, aki segíti őt. Régóta ismert, jó kapcsolatunk volt a tábornok úrral, parancsnokom volt, felnéztem rá, örültem annak, hogy ezt az ügyet fontosnak tartja. Én lettem a titkár, jogilag a második ember a fehérvári szervezetben.

A KEMPP változása miképp kezdődött?

– A katonai emlékpark is összefonódik Gyuricza Bélával. Úgy történt, hogy 1997 őszén az ő almáskertjében ültünk, a HTBK akkor már kétéves szervezet volt, és akkor jöttem haza Okučaniból. Béla bácsi kitalálta, hogy a Magyar Honvédség megalakulásának 150. évfordulója okán, 1998-ban csináljunk egy nagy rendezvényt Pákozdon. És lőn! Gyuricza Béla összefogta az összes tennivalót, aminek eredményeként 35 ezer (!) ember vett részt az ünnepségen! A rendezvény napjának délutánján Göncz Árpád köztársasági elnök mindezt látva kimondta: óriási kár lenne a nép által ennyire támogatott helyszínt, programot veszni hagyni, és azt mondta a honvédelmi miniszternek: „Ne várjatok semmire, kezdjétek el az építkezést, legyenek itt olyan programok, mint e jubileumi megmozdulás volt.” A miniszter, Szabó János akkor és ott sebtében úgy döntött, hogy az ünnepség után menjünk át íziben Lovasberénybe, az akkori honvédségi üdülőbe, és beszéljünk a jövőről. Ott megszületett a döntés a folytatásról. Pákozd község már nem tudta fenntartani a területet abban a nem túl fényes állapotban sem, ezért felkérték a HTBK-t, hogy kezelje, tervezze meg a hogyan továbbot. A miniszter felállított, és megkérdezte, hogy vállalom-e az emlékpark vezetését. Közöltem, ha megbíznak vele, akkor örömmel.

A fizető látogatók negyven százaléka fiatal

Mi történt ezután?

– Gyuricza Béla elnök úr államtitkári beosztása és egyre súlyosbodó betegsége miatt új elnököt kellett választani, ekkor választottuk meg Warvasovszky Tihamért, Székesfehérvár polgármesterét a HTBK elnökének. Alig több, mint egy hónap múlva, 1999 májusában sajnos Gyuricza Béla elhalálozott. Akkor az új elnökünk megfogalmazta, hogy az ő örökségét kötelességünk lesz tovább vinni. Céljainkon nem változtattunk, kerestük annak lehetőségét, hogy a Pákozdi Katonai Emlékhely megkapja a lehetőséget a fejlődésre. Ehhez kaptunk is támogatást, amiből rengeteg önkéntes munkával és támogatással 2002-re kialakult az az objektum, ami új utat indított a jövőbe. Mellettünk, az arborétumban erdei iskola működött, ennek mintájára indítottuk el a Hazafiság Iskoláját.

E két iskolát Székesfehérvár úgy tudta támogatni, hogy reggelente a város valamelyik iskolájából autóbusz indult a Mészeg-hegyre, s a társaság egyik fele az arborétumba, a másik fele hozzánk jött, aztán váltották egymást a délelőtt során. Sokan csatlakoztak hozzánk, a Pákozdi Emlékhely Bizottságban velünk volt Román Károly tanár, Hermann Róbert fehérvári kötődésű történész, Szabó József János történész, Szabolcs Ottó professzor, Szelekovszky Ernő, a HTBK jelenlegi országos elnöke. Jöttek magyartanárok, nyelvészek. Bódis Kálmánné, a kiváló pedagógus dolgozott, mellettük, nagyszerű grafikusok segítettek a látványelemekben, építészek „építkeztek”, mint Szigeti Gyula, Igari Antal vagy Fülöp Gyula régész. Sokat köszönhetünk a NATO-elemek kiépítéséért Sajner Gyulának, az ifjúság megszólításért Oláh Lászlónak. Sok nagyszerű ember közös munkája révén juthattunk el a mához.

A KEMPP, a HTBK fenntartása nem tűnik egyszerűnek…

– Minden az érdekek mentén zajlik. A KEMPP szükségességét 1988-ban Gyuricza Béla az almafa alatti beszélgetések alkalmával körvonalazta. Akkor azt mondta, hogy: „István, nem az a legfontosabb, hogy mi 1848. szeptember 29-ét mutassuk be, erre képes lehet egy teremőr által vezetett kiállítás is. Nekünk annak a tanulságait kell bemutatni. Azt, hogy mindenki lássa, 1848-ban elkezdődött valami nagy dolog, akkor született meg a nemzeti honvédelem, a Magyar Honvédség. Ami, ha megszakításokkal is, de azóta állandó jogfolytonossággal létezik. Bár akkor eltiporták a szabadságharcot, de 1867-ben elindulhatott hivatalos útján a Magyar Honvédség, két világháborúban álltak helyt a katonáink, és a honvédség ma is él. És ez a lét, ugyanolyan odaadást, elkötelezettséget kíván, mint a harcok a háborúk idejében.” Ezért dolgozunk, ezért készült el az első obeliszk felújítása, majd a békefenntartók emlékműve.

Amit a HTBK létrehozott az elmúlt 20 évben Pákozdon, vagy amit bemutattunk a kiállításainkon az elmúlt 10 évben, annál talán lehet sokkal attraktívabb, vonzóbb kiállítást is csinálni, amiért az emberek több pénzt adnának. Erre ez a baráti kör, most azt mondom, kevés, mert annyira képes, amit eddig – és ez egyáltalán nem kevés, sőt! – megvalósított. Körülbelül évente hetvenezer ember fordul meg Pákozdon, ebből harmincezren jegyet vesznek, akiknek a 40 százaléka ifjú, és ha ezt nézzük, akár mondhatjuk azt is, itt van a jövőt jelentő ifjúság. Megközelítőleg negyvenezer ember tekinti még meg a gondozott, szervezett, jól strukturált parkot, és fizetség nélkül sétálhat, kísérheti végig a történelmünk menetét. Ha az elmúlt 10 év számait nézzük, akkor több mint félmillió ember járt ezen a környéken. Fejér megye lakossága négyszázezer ember, és ha ezt nézzük, akkor jó nagy sokadalom járt nálunk Pákozdon.Silye Sándor