Zajos, de szép, vérbeli ragadozó a balin

Az abszolút magyar rekord egy majdnem 11 kilós balin volt, amit még 1991-ben zsákmányoltak.

A balin pontyféle, ennek a családnak az egyetlen olyan tagja, amely ragadozó életmódot folytat. A többi rablóhaltól, például a csukától eltérően azonban nem lesből támad, hanem nyíltan. Egész esztendőben eredményesen lehet horgászni rá, a Velencei-tóban jó esélyekkel. A szakirodalom azt állítja, hogy általában a kora hajlani, vagy az alkonyati órákban táplálkozik, ennek ellenére szinte egész nap lehet számítani arra, hogy jellegzetes felszíni rablásaival idegesíti a horgászokat.

Mert hiába rabolja körbe a csónakos pecást, kifogni nem könnyű, nem hagyja magát becsapni szedett-vedett módszerrel vagy szereléssel. Folyóvizeken és tavakban egyaránt megfordul, tavasztól az ősz második feléig kifejezetten a víz legfelső rétegeiben tartózkodik, csak erős lehűlést követően húzódik a fenék közelébe. Azon halak közé tartozik, amelyek kifejezetten jól látnak, szemeinek fontos szerepe van a zsákmányszerzésben. Ezüstös, henger alakú testével, fáradhatatlan alkatával egyike legszebb és legélvezetesebben horgászható halainknak.

Mégsem szeretik sokan, de leginkább azok finnyáskodnak, akik a halat a horgászat élvezetén túl az asztalra is szánják. A Velencei-tó környékén hallottam lenézően a balint szálkafőzeléknek hívni, és bizony nem véletlenül. A hal karcsú testében több sorban elhelyezkedve 143 darab Y alakú szálka helyezkedik el, ezért vagy a nagyon türelmeseknek ajánlják a fogyasztását, vagy azoknak, akik képesek szakszerűen elkészíteni. Ez az esetek nagy részében sűrű irdalást jelent, így kell az egyébként igen finom halhúsból filéket szelni. Hallottam már olyat is, hogy fasírozottat készítettek belőle, mert a daráló megoldja a szálkátlanítás problémáját.