Török Szabolcs: Figyeljünk oda a valódi emberi kapcsolatainkra!

Habár sok munkahelyen megállt az élet, a tankerületi központra ez nem igaz, önök most is mindennap bejárnak a hivatalba. Mivel telnek a napjai?

– Kollégáimmal igen sokat dolgozunk, hogy a jelenlegi helyzetben is biztosítsunk mindent, ami az iskoláknak, pedagógusoknak és diákoknak szükséges. Feleségem a támaszom, ő az, aki napközben otthonról dolgozik, és közben neveli a kisfiunkat. Hétvégenként viszont szigorúan otthon vagyok, s leginkább közös társasjátékkal, sakkozással és az udvaron focizással töltjük a mindennél értékesebb családi időt. A jelenlegi „bezártság” szerintem nem jelent terhet, hiszen az online világban egyáltalán nem vagyunk elszigetelve embertársainktól. Meg tudjuk találni az utat egymáshoz, 80 esztendős édesanyám is videóhívásban találkozhat az unokájával. Persze az ölelés nagyon hiányzik. Vasárnaponként pedig élő közvetítésben veszünk részt a szentmiséken.

Sokan hetek óta várják a vírushelyzet végét, otthonról dolgoznak, miközben adott esetben gyermekeik is otthon tanulnak. Mit üzen nekik?

– Vigyázzunk egymásra! Legyünk szabálykövetők! Ha otthon kell maradni, maradjunk otthon! Praktikus üzenetem, hogy mindenkinek legyen napirendje, legyen mindig meghatározott és tudatos, hogy mikor mit csinálunk. A diákok tanuljanak, de legyenek kreatívak is! Ne csak az online világ legyen az elsődleges élettér, fizikailag is alkossunk – ha mást nem, akkor csináljuk meg azokat a dolgokat, amiket mindig halogattunk! Rakjunk rendet magunk körül, alkossunk valamit és képezzük magunkat mi, felnőttek is! Az értelmetlen, rutinszerű és kiüresedett közösségi oldalak görgetése helyett pedig olvassunk igazi könyveket, történeteket! Ami pedig mindezeknél is fontosabb: figyeljünk oda a valódi emberi kapcsolatainkra! Tegyük félre az önzést, az emberi gyarlóságainkat. Nekem az imádkozás alapvető létszükséglet, de aki nem hívő, az is találja meg a lelki békéjét, figyeljen önmagára és szeretteire. Összegezve, azt üzenem: találjuk meg az utat – lélektől lélekig!

Ha már az olvasásnál tartunk, milyen könyvet ajánlana elolvasásra?

– Nehéz kérdés, ugyanis eredendően magyar nyelv és irodalom és teológia szakos pedagógus végzettségűként rengeteg szívemhez közel álló könyvet tudnék ajánlani. Mégis, az egyik legújabb olvasmányélményem alapján ajánlom Randy Alcorn regényét, amely Alex és Stephen Kendrick forgatókönyve alapján született, a Valóban bátrak című könyvet. A könyv alcíme: A tisztesség otthon kezdődik. Nem szokványos a könyv születése, ugyanis előbb született a film – A bátorság emberei –, s aztán a forgatókönyv alapján készült a regény. Bevallom, nem néztem meg a filmet, mindenképpen a könyvet akartam elolvasni. Az USA Georgia államában, Albanyban játszódó történet középpontjában négy rendőr áll. Mindannyian hétköznapi hősök, akik naponta próbálnak bizonyítani a munkában és a családjukban egyaránt. Szolgálnak és védenek, de képesek-e saját családjukban apaként is megfelelni? Mindannyian tudják, Isten arra vágyik, hogy családapaként is helytálljanak. Egy borzasztó tragédia után kénytelenek szembenézni saját apai felelősségükkel. Sorsdöntő igazságokat feszeget a történet: amilyen apai mintát közvetítesz, a gyermekeid azt adják tovább unokáidnak. A bátorság, a méltóság, a becsület otthon kezdődik: a családban. A könyv – kiemelve az apák felelősségét, a példamutatást, az önfeláldozást – rávezet arra a tényre, hogy csupán néhány év áll rendelkezésünkre gyermekeinknek átadni mindazt a szellemi és erkölcsi értéket, amivel boldogulni tudnak majd az életben. A könyv a rendőrtörténeten túl komoly kérdésekre adhat választ, ha értőn olvassuk.

Mit jelent az ön számára a segítség, ön hogyan segít?

– Hiszem, hogy mindannyian megtehetjük, hogy segítünk. Természetesen mindenki a maga lehetőségei szerint és a maga módján. Hogy én hogyan segítek? Nem csupán a mostani helyzetben, hanem régóta kapcsolatban vagyok különböző közhasznú alapítványokkal, és emberként teszem a dolgom. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg egy bibliai idézetet Máté evangé­liumának 6. fejezetéből: „Amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.”