Simon János születésnapján nem kért, hanem adott ajándékot

– Sok egyéni ügyfelem is van, s ők, ha vesznek egy új számítógépet, a régit általában odaadják nekem, kezdjek vele valamit. Így jó néhány gépet „jó lesz az még valamire!” felkiáltással felraktam a padlásra. Feleségem kérdezgette is: „Fogsz ezekkel valaha is valamit kezdeni?” Hát most igen… – vágunk bele a történetbe Simon Jánossal. A közösségi oldalon bent vannak egy „otthon tanulásos” csoportban (párjával mindketten home office próbálják átvészelni a kritikus időszakot, nem könnyű). Olvasva a posztokat eszébe ötlött, sokan arról sem tudnak, hogy a Kormányzati Fejlesztési Ügynökség minden diáknak alanyi jogon adja az Office 365-öt. Először megosztotta ismereteit, majd a kommenteket látva rájött arra, nem az a gond, hogy mit, hanem az, mire. Nemzeti ünnepünk előestéjén feleségével elhatározták, vesznek egy-két notebookot, és ajándékba adják rászoruló gyerekeknek. János közben ötletelt.

Hajnal felé már azt számolgatta, hány gépe is van otthon, amit fel tudna újítani, mit hogyan kéne csinálni, hogy az ajándékra szánt pénzt felhasználva inkább a lehető legtöbb gépet össze tudja rakni.

A számtan kiadta: hirtelen hat gépet fel tud újítani a padlásról. Kis turbózás némi memóriabővítéssel meg SSD-meghajtóval, és hajrá. El is döntötte, arra a hétre tervezett szabadidejében nem a kerti kis házat festi le, és nem is a Velencei-tavon horgászik, hanem számítógépeket javít és telepít. Facebook-falára kiírta: ha valakinek kell számítógép, jelezze, mert rövid időn belül tud adni. Nemcsak kérések, de felajánlások is jöttek. Például 14 éve nem látott, régi kollégája Budapestről hozott egy nagyobb szállítmány alkatrészt. A végső mérleg végül 15 gép lett: a notebookokból, az asztali gépekből jutott Budapestre, Csiribpusztára, Gárdonyba, Pázmándra, Polgárdiba, Székesfehérvárra, de még Borsod megyébe is. Ilyen eredményt a munkája mellett nem tud mindig produkálni, de amint mondja: hetente azért csökkentett üzemmódban egy-két gépet összerak.

Egyre több informatikus használja a #szamitogepetmindengyereknek azonosítót, jeleztek már neki Kalocsáról, Budapestről, hogy ők is beállnak a sorba, és ismerőseik köréből gyűjtenek régebbi notebookokat, és bevállalják az SSD költségét a gyerekekért.

– Hogy miért csináltam, csinálom? – tűnődik János. – Az egyik 18 év körüli srácnak az arcára volt írva minden, amikor átadtam neki élete első saját laptopját. Nem használatra, nem kölcsönbe – ajándékba. Nagyobbik lányom, Anna később mondta is: „Olyan büszke vagyok rád, apa!” Szóval, igen. Segíthettem, segíthetek…