Így telnek a mindennapok Pákozdon, tripla gyerekkel

A pici babákat szüleik anno Polgárdira vitték haza egy lift nélküli társasház emeleti lakásába, ahol – még szép – a három csöppséggel nem volt maradásuk. Pákozd családi házas övezetébe költöztek, s itt már igazán otthonra leltek. Ide hívtak ismét. Dávid minden ízével, porcikájával ellenezte a számára kéretlen vendég érkezését, sírását, durcás kerek pofiját Tibor, az apukája sem tudta derűre fordítani. Bezzeg a lányok! Kiara és Vivien igazi csajos szettben, nagylányos magyarázatok közepette meséltek – mindenről, ami csupa csoda kis világukban fontos lehet. Oviról, lángosról, sajtról, ajándékról. Olyan természetességgel ült Kiara az ölembe, mintha családtag lennék, Vivike pedig a maga bájos természetességével invitált a terített asztalhoz. És persze hívtak a szobájukba – külön kis ágyuk van, de egy légtérben.

Minden este megy a csajoknál a traccsparti villanyoltás után

– Lehetne külön szobájuk, de úgy vagyok vele, hogy majd ha ők igénylik, akkor mehetnek külön. Esténként azonban, amikor hallom a villanyoltás utáni, sötét szobás traccspartit, időnként már megfordul a fejemben, hogy talán jobb lenne különköltöztetni őket… – meséli Steiner-Szabó Tünde, az anyuka, aki játszi könnyedséggel lavíroz a mindig csacsogó, pörgő-forgó gyerekek között. Persze talán most kicsit könnyebb az élet, már nem halálos veszély minden sarok, a konyhapult vagy az ablak, és a csöppségek már szépen játszanak maguktól. Még szép, kisebb óvoda számukra az otthoni élet is…

– Ki a legjobb barátnőd az oviban? – kérdezem Kiarát, akinek persze Vivi az, és fordítva, de azért – meséli anya – szívesen játszanak másokkal is. A másik gyerekszoba most igazi játszótér, tele mindennel, amire kislánynak, kisfiúnak szüksége van: a rózsaszín konyhácskában készül nekem a kávé, gondosan szervírozza Vivien, közben pedig Kiara arra kér, válasszam szét neki a műanyag kockákat. Dávid az óriásira nyúló tűzoltóautóval babrál, s közben anya is, apa is leheveredik melléjük a földre. Dávid már nem durcás, járgányaihoz, színes szobácskájához fűződő férfiúi büszkesége feledteti vele a kezdeti nehézségeket.

Tünde számára is kezd alakulni az élet. Férje, Tibor ott dolgozik, ahol korábban, keményen hajt – éjszakai műszakba készül most is. Tünde a hármas ikrekkel iskolakezdésig gyesen lehet, s mellette négy órában vállalhat állást. Kezdetben a szomszéd boltban volt eladó, de továbbképezte magát, s ma már saját vállalkozásban műkörmös. Szépen alakul a dolog, mondja. Lassan készülődünk, a gyerekek ugyanis már nagyon mennének óvodába, a nátha miatt hetek óta nem látták a barátaikat. Búcsúzunk, s közben Dávid odarohan hozzám, átölel és azt mondja: „Ne menj!” Na ez az, amire nem számítottam. Hármas ikrekkel tripla meglepetés az élet…