Molnár Tibor: Független vagyok, számomra nem létezik ellenzéki, feketelistás település

2017-ben még öt jelölt közül került ki győztesen, 2019-re azonban kihívó nélkül indult. Egy olyan településen, ahol az emberek ismerik egymást, ez annak a jele, hogy a fiatal polgármester a hozzá fűzött reményeket beváltotta. Miután pedig Iváncsa élén találkozott a tágabb környezet megoldásra váró problémáival, a térség országgyűlési képviseletére jelentkezett. Formálisan független jelölt, valójában a számon kérhető felelősség szálai kötik ahhoz a közösséghez, amelynek bizalmát élvezi.

Az édesapja 30 évig volt Iváncsa első embere. Milyen érzésekkel lépett a nyomdokaiba?

– Hatalmas kihívás volt, mert azt a munkát, amit ő polgármesterként végzett, azt a teljesítményt, amit letett az asztalra, a mai napig elismerik. A megválasztásom után ugyanezt várták el tőlem is. Ezt sokan nyíltan megfogalmazták. Mostanára azonban már vannak olyanok, akik hozzá hasonlítanak, ami nagyon jó érzéssel tölt el.

Közvetlenül követte őt a település élén?

– Nem, én korábban egyáltalán nem gondoltam rá, hogy politikus legyek. Amikor édesapám visszavonult, meg sem fordult bennem, hogy most én jövök. Műszaki vezetőként dolgoztam egy szállítmányozási cégnél, jól éreztem magam ott, ahol voltam. De egyre gyakrabban támadt olyan érzésem, hogy lehetne jobban is vezetni Iváncsát. Egyszerűen volt hozzá több évtizednyi belém ivódott, ösztönös tapasztalatom, hogy hogyan lehetne jól csinálni. Apám kezdetben óvott a polgármesterségtől. Nem mondta, miért, de talán mert tapasztalatból tudta: a közösség szolgálatában az ember mindig többet áldoz be, mint amennyit visszakap. Már ha van lelkiismerete. Végül elfogadta a döntésemet és kezdettől mellettem áll, de se nem dicsér, se nem kritizál. Legfeljebb olykor tanácsot ad.

Polgármesterként lett országgyűlésiképviselő-jelölt. Milyen célokkal, ambíciókkal szállt ringbe?

– Hadd kezdjem messzebbről. Az a helyzet, hogy én, ha budapestiként kértek volna fel a térség képviseletére, nem vállaltam volna el. Hiszen az ember csak azt szeretheti, amit ismer, csak azt a problémát oldhatja meg, amit megért és csak azt a feladatot vállalhatja fel sajátjaként, ami – ha nem oldódik meg – közvetlenül hat ki az ő életére is. Engem ide kötnek a gyökereim. Itt születtem, itt jártam iskolába és itt alapítottam családot. Jó érzéssel tölt el, ha tehetek ezért a térségért, amely számomra nem csupán egy üres körvonal a térképen a Duna mellett, hanem az otthonom. A polgármestertársaim többségével 2017 óta vagyok munkakapcsolatban, sokszor beszélgettem velük a helyi gondokról, feladatokról. Annál is inkább, mert az utóbbi időben meglehetősen elhanyagolt térséggé váltunk. Így már jóval az indulásom előtt, apránként összeállt bennem egy elgondolás, hogy miként lehetne előbbre jutni. Most pedig, hogy a jelölésem után a teendőkről a kilenc település egy híján összes polgármesterével részletesen egyeztettem, világosan áll előttem a feladat.

„Engem ide kötnek a gyökereim”

Milyen fejlődési lehetőséget lát a térség előtt, mit szeretne elérni rövidebb és mit hosszabb távon?

– Az emberekkel beszélve a legtöbb helyről azt hallom, a legfontosabb feladat a munkahelyek biztonságának megőrzése. Különösen Dunaújváros esetében. Itt létkérdés a Vasmű megmentése. Ezügyben akár kormányzati beavatkozás is szükséges lehet, de a helyzetből a maximumot csak egy olyan független képviselő tudja kihozni, akit nem kötnek a pártoskodás ostoba, merev szabályai. Aztán mivel a térségben szinte mindenki ingázik, fontos a közlekedés körülményeinek javítása. Ráadásul nemcsak a szárazföldön: öt település rendelkezik ugyanis közvetlen Duna-kapcsolattal. Ercsi, Adony, Kulcs, Rácalmás és főként Dunaújváros hosszabb távon fontos turisztikai és vízi közlekedési fejlesztések színtere kell legyen. Ugyanakkor a löszös partfal mozgása jelentette fenyegetést mielőbb, egységesen és hatékonyan kell kezelni az érintett településeken. Ercsiben a kikötő fejlesztése mellett az egykori laktanya részben állami, részben önkormányzati tulajdonban lévő területének rekultivációja a sürgető feladat. Itt szintén csak észszerű kompromisszumokkal lehet előbbre jutni annak érdekében, hogy a sorkatonaság felszámolása óta elhanyagolt, kihasználatlan, városrésznyi méretű terület mielőbb visszakerülhessen az ott élők használatába. Pusztaszabolcs esetében döntés született a várost elkerülő út és a vasúti felüljáró megépítéséről, de arra is ügyelni kell, hogy a fejlesztések, amelyekről a döntés már megszületett, a kivitelezési fázisban zökkenőmentesen, gyorsan és a lehető legoptimálisabb tartalommal valósuljanak meg. A város olykor erőn felül is viseli továbbá az egykori puszták sajátos örökségének terhét, értem ezalatt a távolabb eső területek költséges közművesítésének és ellátásának feladatait. Ide éppúgy elkel a segítség, mint a Fould-Springer-kastély ifjúsági-kulturális központtá átalakításához. Kulcs az egész megye egyik legdinamikusabban gyarapodó települése. Ebből fakadnak legégetőbb feladatai is, amelyek a közművek és az úthálózat fejlesztésén túl kiterjednek az örvendetesen gyarapodó gyermekszámot befogadni képes iskola kialakítására is. Kulcson tizenegy osztály indult az idei tanévben, köztük két első osztály. A meglévő iskolában jelenleg a pincétől a padlásig szinte mindenütt tanítanak. Ezügyben jó hír, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatja a Fekete István Általános Iskola fejlesztését. Már csak a kormányhatározat hiányzik, és megkezdődhet a közel egymilliárdos beruházás. A függetlenként meghirdetett kampányom lényege a gyökeres képviseleti irányváltás. Feltett szándékom, hogy a választók akaratát vigyem a Parlamentbe és nem fordítva, hogy valamelyik budapesti pártközpont akaratát hozzam el ide, az emberek közé. Bőven elég pártpolitikus van már az ország házában, nem kell oda több. Én a helyi érdekek képviseletére szövetkeztem a polgármesterekkel, akik szívesen látnák végre megvalósulni településeik terveit, álmait.

Ugyanakkor a Fidesz támogatását elfogadta…

– Az a helyzet, hogy az itt élő emberek érdekeinek képviseletéhez minden létező támogatás jól jönne – de egyelőre be kell érnem ennyivel. Ráadásul nagy különbség van aközött, hogy a Fidesz támogat engem, vagy hogy én a Fideszt. Mert amit én a megállapodás szerint a támogatásért cserébe adok, azt mindenképpen adnám. A határvédelemre és a családvédelemre szavazok, ha arra kerül sor. Ezt nyíltan vállalom, de emiatt még nem is kaptam kritikát senkitől azok közül, akikkel az elmúlt hónapban beszélgettem. Cserébe viszont lényegi és remélhetőleg termékeny párbeszédet bonyolíthatok a döntéshozatal fórumain a helyi támogatásokról. Csatornákat nyithatok meg, forrásokat szerezhetek úgy, hogy mivel független vagyok, számomra nem létezik ellenzéki vagy feketelistás település. Nem vagyok kényszerhelyzetben, bárkihez odamehetek.

Oda is megy. Naponta más településen fordul meg, sokakhoz eljut, folyton úton van: hogy bírja? Hogy bírja a család?

– Egy családban a terheket is közösen viselik. Kemény a küzdelem, de amit kapok, én azt elengedem. Viszont, ha elmesélném (nem fogom), hogy amióta ringbe szálltam, milyen inzultusok érik a családomat, akkor lenne igazán ütős ez az interjú. Ők már nehezebben teszik túl magukat bizonyos dolgokon. Szerencsére szeretetből sokkal többet kapunk, sokkal többen vannak, akik biztatnak és támogatnak, így összességében mégis azt érezhetjük: van értelme kitartani. Bár harmadik napja nem találkoztam este a gyerekeimmel, mert mire hazaérek, ők már alszanak. Ezért is igyekszem reggelente én vinni őket oviba, iskolába. Ha tehetjük, rendszeresen látogatunk sportrendezvényeket is, a gyerekeim ugyanis – noha mindhárman lányok – imádják a jégkorongot.

Három kislány: akkor bárhogy alakuljon is bármely választás, otthon mindenképpen kisebbségben lesz.

–Igen, otthon mindennap gyakorlom az egyötödös kisebbségi létet. Ha a természet állítja be a női kvótát, nincs apelláta. Viszont érvelni, vitázni, érdeket érvényesíteni is tőlük tanulok. Meg odafigyelni az apró részletekre.

Ha már az apró részletek: nyilván a lányok nem véletlenül imádják épp a jégkorongot.

– Valaha amatőr szinten jégkorongoztam. Túl későn kezdtem, 14 évesen, de ez a sport a mai napig az életem része. Dunaújvárosi csapatokba jártam edzésre, és ha tehetem, a téli szezonban heti egy edzésalkalmat a mai napig beiktatok. Legutóbb tegnap voltunk kint. Ez a másfél óra az, ami teljesen kikapcsol. A pihenés minden más módja közben ugyanis kézbe lehet venni a telefont, és azonnal vége a nyugalomnak. Meg aztán, bár másutt én vagyok a főnök, otthon a lányok parancsolnak. Ha azt mondják, irány a jég, akkor menni kell. És ha már politika: ezt kéne a gyerekektől megtanulni. Mindig a másik érdekében, szeretetből irányítani.

Gyógyító bizalom!

Mi orvosok sokszor végiggondoljuk: mi többet is tehetnénk azért, hogy még egészségesebbek legyenek a hozzánk fordulók, hogy hosszabb legyen az egészségben eltöltött idő! Ezért propagáljuk az egészséges életmódot, a megelőzést, a szűréseken való rendszeres részvételt. De sajnos van, amikor már csak a gyógyítás lehetősége marad! Ilyenkor aztán igyekszünk a szakszerűen, gyorsan dolgozó, családias, betegbarát intézményünk modern felkészültségét és eszközrendszerét igénybe venni. Tagadhatatlanul sokat fejlődtünk az elmúlt időszakban, számos alkalommal elnyertük a „Kiváló városi kórház díjat”, ám haladni kell a korral. Aki kimarad, lemarad! Molnár Tibor képviselőjelölt programja számos ponton találkozik a mi jövővíziónkkal, szakmai-fejlesztési elképzeléseinkkel. Ezért, s a Tiszta levegőt, tiszta várost, egészséges környezetet címmel is meghirdetett programját a magam részéről is támogatásra javaslom!

KAPCSOLÓDÓ CIKK:

Dunaújváros környékének települési vezetői is Molnár Tibort támogatják