Százmilliók halálát okozta az évek során – A kommunizmus áldozataira emlékeztek

A kommunizmus időszakának áldozatairól 2001 óta minden év február 25-én emlékeznek meg az Országgyűlésben és az iskolákban egyaránt. Székesfehérváron nagyszabású megemlékezést rendezett kedden az Ötvenhatosok terén a város és a megye önkormányzata közösen, ahol a Ciszterci Szent István Gimnázium tanulói adtak műsort. „A kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát az 1917 és 1991 közti időszakra vetítve kerek 100 millióra becsülik világviszonylatban. Hazánkban a kommunizmus áldozatainak számát nagyon nehéz megbecsülni.”

A cisztercis diák így folytatta: „Ennek egyik oka, hogy az ,áldozatok’ közé nem csupán az 1917 és 1990 közt politikai okokból kivégeztetett, munkaszolgálatra vagy internálásra ítélt, kényszermunka-táborokba küldött, illetve a forradalmi eseményekben (tanácsköztársaság és 1956) elhunyt és megnyomorodott emberek sorolhatók, hanem a rendszer miatt éhező, vagy hazájuk elhagyására kényszerülő, illetve lelkileg sérül tömegek is. Ha csak az elhunytakat, bebörtönzötteket, kitelepítetteket nézzük, és nem soroljuk ide a második világháborúban szovjet fogságba kerülteket és az 1946-ban munkaszolgálatra elvitt tömegeket, akkor is legalább 50-55 ezer fő

tekinthető áldozatnak” – sorolta a súlyos tényeket a tanuló, akinek diáktársai ezt követően visszaemlékezéseket idéztek fel a kommunizmus áldozataitól.

Vargha Tamás államtitkár, Székesfehérvár országgyűlési képviselője pedig e szavakkal szólt az emlékezőkhöz:

– Emlékezünk a kommunizmus áldozataira, a helyrehozhatatlanra, arra, hogy végigtarolt a 20. századon egy forradalminak kikiáltott eszme. Ez az eszme Marx és Engels szellemében a nép felemelkedésének ígéretével elkábított tömegeket a lenini- sztálini diktatúra igájába hajtotta. Emlékezünk a kivégzett, legyilkolt, börtönökbe vetett, elhurcolt, munkatáborokba zárt, kitelepített, otthonuktól, családjuktól, értékeiktől megfosztott áldozatokra – fogalmazott az államtitkár, felidézve a 19-ben tomboló kommünt, a második világháborút követő évtizedek szocializmusnak hazudott borzalmait, s azt, hogy százezrek hagyták el a hazát.

– Családok hullottak szét, gyerekek, fiatalok nőttek fel az iskolai oktatás hamis eszméinek zűrzavarában, hogy máig ne legyen igaz és etikus világképük – tette hozzá, s emlékeztetett Orbán Viktor 1989-es beszédére: ,,A hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.” Ma már tudjuk! Így is lett. Eltelt húsz év, mire 2010-ben elkezdhettünk kijönni a gödörből. Így ma, amikor a kommunizmus meggyilkolt és megnyomorított áldozataira emlékezünk, ki kell hogy mondjuk: a megnyomorított nemzedék utódai, mi magunk, gyermekeink és unokáink is áldozatok.