Lokális kezdeményezők: alap legyen az újrahasználat, ne menőség, egynyári divat

Baráth Gabriellától és Tóth Milántól megtudtuk, a projekt célja a hulladékkezelés módjai közül kifejezetten az újrahasználat (reuse) támogatása. Ez ugyebár különbözik az újrafelhasználástól (recycle).

– Hogyan legyen használati tárgyainknak második életük? Hogyan érjük el azt, hogy újrahasznosítás vagy egyszerű kidobás helyett újra használjunk egy bútort, kabátot, porszívót? – ezekre a kérdésekre is keresik a választ. – A korábbi gyakorlat, amely a termelünk/felhasználunk/eldobjuk tengely mentén volt értelmezhető, nem működik tovább – vallják.

A találkozó házigazdája a Ki? Ti & Mi csapat volt: Kecskés Tímea és Lippai Kitti

A hölgyek aktív hírvivői Fehérváron és környékén a hulladékmentes vásárlásnak, az újrahasználatnak, a környezettudatosságnak.

– A hosszú távú cél az, azért vannak itt döntéshozó szervek képviselői is, hogy létrejövő rendeletek, helyi, regionális szabályozások szülessenek. Ne menőség vagy különlegesség legyen az újrahasználat, hanem alap, kerüljön bele a gondolkodásmódba – mondta Kecskés Tímea.

Kittiék egy csuda jó fonalgombolyag maradékaiból – évekig – készült takarót is hoztak. A bemutatkozások után mindenki beletett egy témába illő tárgyat ebbe a takaróba.

Ludvánné Csóri Manyi varrónő arra hívta fel a figyelmet, hogy a különböző textilekkel foglalkozó nagykereskedések­nél zsákszámra termelődnek anyaghulladékok, ezeket érdemes elkérni: kis varrótudománnyal hasznos holmik hozhatók létre. Hálós anyagból készült tasakot mutatott, amelyek például jó szolgálatot tehetnek a zoknik mosásakor: egyben tartja a párokat.

Schultz György, a Jancsárkert termelői piac szervezője szerint vásárlóik példát mutatnak a csomagolásmentes vá­sárlásban. – Sokan jönnek fonott kosárral, textilzsákkal, dobozzal – számolt be róla.

Szakács Eszter és Sándor Barbara alkotják a Székes­zöldvár nevű nem formális társulást. Környezetvédelmi tippekkel jelentkeznek a közösségi oldalakon vagy személyesen: mi az őszi Béke Téri Pokróc Pikniken találkoztunk velük, ahol a Gaja Környezetvédelmi Egyesület standjánál vonzották az érdeklődőket. A találkozó takarójába összecsukható ruhaszalvétákat tettek bele. – Ez például nagymamám függönye volt – mutatta fel az egyik csipkéset Eszter.

Egy Pest megyei faluból, Pusztazámorról érkező családapa, Réder Ferenc előbb mesélt kicsit a kiskertjükről, amelyben mélymulcsosan ter­melnek. A ház körül nyulat, baromfit is tartanak, gyümölcsfákat nevelnek… Mint elmondta, jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztériumon belül a környezeti és energiahatékonysági operatív programokért felelős irányító hatóságnál dolgozik, amelynek feladata, hogy felügyelje a környezetvédelemre dedikált európai uniós pénzek elosztását.

– Rengeteg előírás és környezetvédelmi cél van, amit el kellene érni. Köztük a vizek jó ökológiai állapotára, a biodiverzitásra, a hulladékgazdálkodásra vonatkozó célok, amelyeknek a közelében sem vagyunk – mondta, s hozzátette, nem kifejezetten Magyarországról beszélt, hanem az egész unióról.

– Valahol egy nagy hatékonyságvesztés van a központi projektek és az alulról irányuló kezdeményezések között. Tanulni jöttem ide: hogyan lehet ezt jól és ügyesen csinálni, a kisközösségeket összefogni – mondta. – Sajnos a központi irányítási szemléletben még nincs benne eléggé, hogy a lokális kezdeményezésekre építsünk – jegyezte meg.

Jelen voltak még sokan mások, számosan Fejér megyéből. A teljesség igénye nélkül: pávatollból vagy éppen pólófonalból ékszereket készítő kézművesek, környezetbarát festékkel iparkodó bútorfelújító mester, tengerparti uszadék fából készített tollszárral alkotó kalligráfus… Östör Annamária, fehérvári önkormányzati képviselő, a társadalmi fenntarthatóság tanácsnoka úgy fogalmazott, hogy Kittiékkel (Ki? Ti & Mi) mindig azokon a rendezvényeken ta­lálkozik, ahol jó emberek gyűlnek össze. Mint ezen.

A projekt útját nyomon követjük.