Lics Balázs és az anyatejjel magába szívott hivatása

Ha azt mondom, 9.11, milyen gondolat ugrik be elsőként?

– Az, hogy 9.10, mert akkor jött a leendő feleségem Magyarországra, illetve 9.9, mert akkor meg én jöttem haza. Aztán 9.11, amikor New Yorkban az ikertornyok összeomlottak a terrortámadás miatt. A zárógondolat a sors keze lehet, a végzet, amit említenem kell ezzel kapcsolatban. Mert ha 11-ére szól Joslyn repülőjegye, akkor lehet, hogy nem tud jönni, nem ismerik meg a szüleim, és lehet, hogy nincs a mostani szép családom. Úgy kellett történnie mindennek, ahogy szerencsére történt.

Milyen volt Kaliforniában magyar egyetemistának lenni?

– Kaliforniában sokan tudják, igaz, legalább annyian nem, hogy Haraszthy Ágoston vitte oda a borászatot, a szőlészetet, az európai fajtákat ő honosította meg.

Hogyan történt a találkozása Joslynnal? Szembejött az egyetemen egy maláj kislány, és meglátni, megszeretni egy perc műve volt csupán?

– Nem egészen így. Egy ottani borászatban dolgoztam, mellette kezdtem tanulni az egyetemen. Mindketten pénzügyet tanultunk, egy projekten kellett együtt dolgoznunk, ami hosszúra nyúlt, így közel kerültünk egymáshoz.

A borászatot hol tanulta?

– Azt kell hogy mondjam, szinte az anyatejjel együtt szívtam magamba. Édesapám a Hungarovinnél dolgozott, a cég óvodájába jártam, ami az 5-ös pince fölött volt. Amikor apu hazavitt, akkor rendre Király Laci bácsihoz mentünk előbb, akinek a nevét ma pince viseli Budafokon. A rendszerváltás után szüleim borral foglalkoztak, de már önállóan.

Huncut gyerek volt?

– Nem. Amit mondtak, azt mindig megcsináltam, hiányzott belőlem a huncutságra való hajlam. A XI. kerületben gyerekeskedtem, annak is a pe­remén, még földes utcákban játszottam, bicikliztem, fo­ciztam. Később Pákozdra kerültem, nagyon szeretek itt élni, már nem tudom elképzelni magam fővárosi emberként. Szerencsés vagyok, a hobbim a szőlészet, borászat, ez a munkám is egyben. De szeretem az irodalmat, hajdan éjszakánként olvastam ki egy könyvet, a zene szinte a nap minden órájában szól körülöttem.

Gondolom, járnak Joslyn szülőföldjére, Malajziába?

– Sajnos messze van, nem érdemes néhány napra utazni, a szőlő miatt sok időt meg nem igazán tudunk kiszakítani. Tamás fiamat két éve önállóan is kiküldtük, nagyon élvezte. Malajziát azért lehet szeretni, mert érdekes, különleges ország, a fiunk imádja az ottani konyhát, a mediterrán hangulatot, a barátságos embereket. A lányom, Zoé nagyon kicsiként volt ott, amikor legközelebb kimegyünk, eldől, hogy szereti vagy sem az ottani világot, a kultúrát.

A gyerekeiről kétfajta bort nevezett el, a Tamás válogatást és a Gonoszkát.

– Tamás néhány éve a pincében járva bedugta az ujját a hordókba, mondta, ez jó, ez nem, aztán ami tetszett neki, abból készítettem egy házasítást az ő nevével. Sok díjat nyertünk vele. A Gonoszka a kislányomról szól. Amikor pici korában vécére kellett mennie, Joslyn viccesen mondta neki, én megszültelek, ezzel már zaklasd apádat… Éjszaka rendre ébresztett, mondtam neki, te nagyon gonosz vagy, mert hízelegni anyádnak szoktál, engem meg mindenért felébresztesz éjszaka. Az óvodában mondtam neki, gyere, Gonoszka, menjünk haza, az óvó néni pedig nagyon felháborodott, hogy ezt a tündéri, szófogadó kislányt hogy lehet így nevezni? Elmondtam, elfogadta. A Gonoszka boraink jellemzője a játékosság: ez lehet gyöngyöző vagy rozé, de 2005-ben fehérbor is viselte eme nevet, amely pinot noir kékszőlőből készült.

Joslyn megszokta Magyarországot? Nincs honvágya?

– Amikor idekerült, először minden érdekes, aztán idegen volt neki, de beleszokott a magyaros életbe. Számára már Malajzia a szokatlan… Eleinte volt honvágya, de a kulturális sokknak ez természetes velejárója. De ma már ő is itt van otthon.

Amikor felmegy a pákozdi hegyre, szokott álmodozni?

– Nem álmodozom, de azok a percek nagyon megnyugtatnak. De nem is kell felmenni a hegyre, a szőlőben, ha szétnézek, mindig megcsodálom a szépséges környezetet, és ez a csodálatos vidék nyugalmat ad a léleknek…!