Gabrieli-Kiss József pekingi éneke – Kínában töltötte az ünnepeket

– A Wiener Strauss Waltzer Orchester operett-társulattal december 19-e óta Kínában koncertezünk, ketten vagyunk szólisták, Farkas Erzsébet szoprán és jómagam tenor. A tizenöt nap alatt tizenhárom koncertet adunk, sokat utazunk: karácsony első ünnepén Sanghajban, a másodikon Pekingben jártunk, szombaton pedig Xianba utaztunk a szupervonattal. Az 1100 kilométert nagyjából 3 és fél óra alatt tettük meg – beszéljük meg Gabrieli-Kiss József énekművésszel a világhálón keresztül a karácsonyi kínai kalandot.

– A menü szenteste kalamári és rák volt egy kis rizspálinkával, de hamar ki kellett elégítenem a gyomromat egy kis hazai kolbásszal – nevet Jóska.

– Izlandi éveinkre emlékezve, ott október elejétől már karácsonyi hangulat vette kezdetét, reklámok, égősorok, díszítések lepték el az áruházakat, az utcákat, míg itt, Kínában elvétve láttam valami jelét az ünnepnek. December 24-én vagy két órán át sétáltam

Hangzhou utcáin, míg találtam egy áruházat, ahol végre kaptam díszeket; a család Skype-hívását mégsem várhattam csupasz hotelszobával. Szenteste aztán 17 óra körül (ami itt éjfélt jelentett), összekapcsolódva a világhálón együtt énekeltük a Mennyből az angyalt…

– Szeretteimmel pótkarácsonnyal és pótszilveszterrel kezdjük az új évet (január első hétvégéjén már otthon vagyok). Nálunk a családban több mint húsz éve hagyomány, hogy január elsején az egész család (beleértve az édesanyámat és a kicsi unokahúgomat) átsétálunk Polgárdiból Lepsénybe. Ezt még édesapám (Kiss József karnagy – a szerk.) kezdte el, hiszen ő lepsényi születésű volt, családját és testvéreit ezzel lepte meg újév napján. Ez a séta most pár napot csúszik, de a família megvár bennünket, megyünk! – zárjuk Gabrieli-­Kiss Józseffel földrészeket átívelő, ünnepek utáni csevegésünket.