Baráti disznótoros vidám műsorral Kőszárhegyen

Takács István, a Kőszárhegyi Alvégi Baráti Kör elnöke és számos társa már hajnali öt órakor a művelődési ház körül serénykedett. Böllér uram, Molnár Tibor címszavakban számolt be a paraméterekről: száznyolcvan és orjára. Mármint a jószág súlya kilo­grammban, illetve orjára bontva.

A baráti kör tagjai – mintegy az esztendő zárásaként – estebéden látták vendégül szárhegyi (helyi egyesületek és civil szervezetek) és környékbeli (Füle, Jenő és Úrhida) barátaikat. A finom falatokra – orjaleves, toroskáposzta, rántott hús, sült kolbász és hurka, házi sütemény – jól csúsztak a tüzes pálinkák, a zamatos borok és az enyhén hűvös sörök. Jöttek, láttak és jó hangulatban mulattak a népek! Persze, az idén sem maradt el a vidám, műsoros blokk. „Meggyőződésem, hogy e mostani bélgamáción nyilvánosan is elpotálhatjuk, hogy noha a vronyás idén szilanyásként jött, a gárzaki mégis elegendően telmekós, és már herfel a dumó…” – nyitányként Vági Róbert interpretálta a Verebes–Kern kettős immár klasszikus opuszát, majd az Öt-lett zenekar muzsikált. A legkisebb kőszárhegyiek fényjátékkal varázsoltak, a fülei Csapóné Máthé Zsuzsanna balladával emlékezett a röfire, a jenői Tűzrőlpattant Menyecskéket Demény Szabolcs kísérte gitáron. Molnár Lajos „egy mondatos” kacskaringós köszöntővel szolgált, paródiát prezentált Takács István és Fail Zoltán, illetve Tóthné Bozsó Anna és unokája, Németh Dávid. Az Úrhidai Táncimádók szirtakit is jártak, Fail László és Vági Róbert Petőfit „ferdített” japánra. A visszatérő „négy” tenornak – Bacsa Ferenc, Gabrieli-Kiss József, Kiss Zsolt és Zelenák Tibor – bizony vastaps dukált.