Nemes nedű

2019.12.18. 20:00

A bornak társadalmi szerepet tulajdonít Pánczél József

Pánczél József fiatal ember, mégis sokan ismerik. Akár a mezőgazdaságban ténykedők, a bort készítők vagy a nemes nedűt kedvelők táborában.

Silye Sándor

Pánczél József. Borász a pincében

Fotó: Silye Sándor / Fejér Megyei Hírlap

Régi ismeretség a mienk, nézzék hát el a tegező stílust. Azzal kezdtem, hogy külföldön született, mégis magyar állampolgár. Ugyanis: édesapja magyar volt, édesanyja szintén, csak nem Magyarországon…

– Szülőhelyem valójában nem külföld, csak most éppen oda tartozik, mivel Székelyudvarhelyen születtem… Szüleim hogyan találkoztak össze? Egy kapcsolat révén elkezdtek levelezni egymással, még a hagyományosan, papírra vetett sorokat hozta és vitte a posta oda és vissza. Aztán apu meglátogatta anyut, és házasság lett a vége, Székelyudvarhelyen kötötték egymáshoz örökre az életüket. Anyu úgy tudott Magyarországra jönni, hogy már folyamatban volt a letelepedési engedélye, és már „úton” voltam én is. Ott születtem, együtt jöttünk ide, én az anyu útlevelében szerepeltem.

Itt élsz, de székely vér csörgedezik az ereidben. Mi az, amitől te székely ember vagy?

– Ennyi év távlatában is érzem a szülőhelyet, az ott élő emberek mentalitását. A székelyeknek a természethez való kötődése, az egymáshoz való viszonyuk az én „örökségem”, a szabadság iránti vágy. A székelyek a határőr szerepét töltötték be sokáig, nemcsak Magyarországot, hanem a Kárpát-medencét és fél Európát védték sokszor. Az ebből fakadó szabadságszeretet ma is ott lakozik bennük. És persze bennem is.

Édesapád rendőr volt, ezredesi rangig jutott. Szigorú ember volt otthon?

– Igen! Meglehetősen nagy rend volt otthon, mindenki tudta, hol a helye. Ugyanakkor hatalmas szív lakozott benne, csak ezt kifelé nem nagyon mutatta. Hogy boroztunk-e együtt, és e közben már felnőtt „gyerekként” beszélgettünk, bratyiztunk-e egy pohár mellett? Jók voltak az ilyen ritka alkalmak, de középiskolásként már elkerültem otthonról kollégiumba, így aztán az egyetemi évek, a külföldi tanulmányok miatt nem sok alkalmunk volt megélni e meghitt pillanatokat. Rövid, de tartalmas beszélgetéseink voltak, amelyben a csendnek is megvolt a maga fontos szerepe.

Három gyerekedtől megköveteled azokat, amiket meg kell követelned?

– Mások elmondása szerint igen, én nyilván magamon ezt kevésbé veszem észre. De persze könnyen az ujjaik köré tudnak tekerni, a középső gyermek leányzó, így az esetében nincs is miről beszélnünk…

Pánczél József. Borász a pincében
Fotó: Silye Sándor / Fejér Megyei Hírlap

Miért pont a mezőgazdaságra tetted fel az életed?

– Említettem már, hogy fontos számomra a szabad élet lehetősége, igaz, ez nem azonos azzal, hogy kint vagyok a hegyekben, a fenyvesekben, ez így túl egyszerű, számomra túlságosan is „romantikus” lenne. De tény, a természet közelsége mindig nagyon vonzott. Tizenévesen egy borkóstoló rendezvényen nagyon megfogott a szőlészet-borászat témaköre, így ettől kezdve törvényszerű volt, hogy ez lesz az életem.

A borral is fiatalon kerültél kapcsolatba…

– Igen, mert ez nálunk nem szégyen, a szűkebb, tágabb családunkban borfogyasztó, bort szerető emberek vannak. Már gyerekként tapasztaltam, hogy a bor társadalmi és családi szerepet tölt be akár a jeles, akár a hétköznapokon.

A gyermekeid mennyire örülnek a szabadságvágyadnak, az elfoglaltságaidnak köszönhető távollétednek?

– A gyerekeim nagyon szeretik, amikor kint vagyunk együtt akár a szőlőben, vagy a természetben, ha túrázunk. Nem változtattam életmódot az elmúlt éveimben, mindig ilyen voltam. Szerencsére a családom elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Magyar röghöz kötöttséged mellett világfi vagy. Miben nyilvánul meg a világfiságod?

– Közhelyként hangzik, de számomra ez a valóság: mint a mesében, amikor elmentek a fiatalok világot látni, és onnan visszanéztek a hazára, egészen más szemléletmódot kaptak. Ez ma is igaz, hiszen jószerivel eltűnnek a határok. Ez sokat számít a fiatalnak, miként az is, hogy az önállósodás minél hamarabb valósuljon meg, mert mindenkinek a maga útját kell járnia. A gyerekeimnek megadom a választás lehetőségét, hogy a maguk útját járják. Nem erőltetek semmit, nyilván kell egyfajta szemléletmódot, példát adni, de a lényeg, hogy ők maguk találják meg a követendő útjukat.

Merj nagyot álmodni! Mi az, amit még nagyon, nagyon szeretnél megvalósítani, elérni?

– Nincs semmi különös álmom, hanem nagyon is a mindennapi valóságot szeretném sokáig megélni. Egészségben nagyon jó borokat készíteni, kóstolni, és ha ez megadatik, az jó lesz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában