Érdekes szemelvények Hagyó-Kovács életéből: az uradalmi jószágigazgatót elűzték Előszállásról

Hagyó-Kovács Gyula András a Borsod vármegyei Sajóvárkonyban született 1888-ban, később, az 1910-es években azonban már a Dél-Fejér megyei Előszálláshoz is jócskán kötődött. Miután 1908-ban belépett a rendbe, s 1913-ban pappá szentelték, a ciszterciek 31 ezer katasztrális holdnyi birtokát irányította a településen. Jószágigazgató, mezőgazdász egyszerre volt, uradalma pedig az ország második legfejlettebb mezőgazdasági nagyüzeme lett: nagy figyelmet fordított a gépesítésre, javította a cselédek életkörülményeit, élen járt az állattenyésztés, valamint a kukorica és a cukorrépa vetésterületének, hozamának fejlesztésében, növelésében.

Március 15-én az oroszok letartóztatták

A második világháború után azonban sok minden megváltozott – tudtuk meg Radák Kálmán kutató korábbi elő­adásából. Az orosz megszállás 1945 januárjában Előszállást is utolérte, amelynek következményeként február 2-án az ott élőknek el kellett hagyniuk a kastélyt. Onnan Hagyó-Kovácsék a szintén előszállási Róbert-völgyi gazdaságba költöztek. Ez az állapot sem tartott sokáig: az uradalmi jószágigazgatót március 15-én az oroszok letartóztatták, és Sárbogárdon keresztül Ócsára szállították. Egy hét után, március 22-én engedték el, miután naponta 10 és 23 óra között kihallgatták – azt nem tudni, mi célból. Előszállásra március 24-én érkezett vissza. Itt március 27-én kezdődött meg a földosztás, a Földigénylő Bizottság pedig április 14-én alakult meg. A kommunista elképzelésekkel Hagyó-Kovács nem teljesen értett egyet, így április 18-án letartóztatták. A vád a földreform szabotálása, valamint két szovjet katona halálában való bűnrészesség volt. A vizsgálati fogságból május 24-én engedték ki, de vele szemben házi őrizetet rendeltek el. Előbb a székesfehérvári rendházba kellett költöznie, ám mivel június 18-tól egy évre kitiltották Fe­jér vármegye területéről, végül a budapesti Horánszky utcai rendházban talált szállást.

1950-től fokozottan

Valódi meghurcolása 1950-ben kezdődött, amikor a többi között azzal vádolták meg, hogy az 1935-ös, egy 12 éves gyermek halálával végződött intézkedést ő hagyta jóvá. Eszerint Szabó Mihály előszállási cseléd fia a tiltás ellenére a Retyege-tóba ugrott – amelynek aljába előzőleg Zalay Kálmán, a környék intézője vasvillákat szúratott. Mindezt azért tette, mert nem tetszett neki, hogy az Előszálláshoz közeli halastóban gyakorta fürdőztek a gyerekek.

Hagyó-Kovács 1957-ben szabadult végleg, utolsó éveit már Pannonhalmán töltötte.