A ráckeresztúri megemlékezésen sokan voltak jelen, diákok és felnőttek egyaránt

A ráckeresztúriak idén már hatodik alkalommal csatlakoztak a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány 11-11-11 elnevezésű felhívásához. A nemrég felújított hősi emlékműnél fiatalok és idősebbek gyűltek össze, hogy azokra a férfiakra emlékezzenek, akik parancsot teljesítve fogtak fegyvert, s messzi idegenben harcoltak valami számukra megfoghatatlan és megfejthetetlen célért. A ma élők már nem ismerték őket, de a családi legendáriumokban fennmaradt emlékük. Az anyakönyvek lapjait böngészve tudjuk, sok gyerek sosem ismerhette meg az apját, mert akkor született, amikor – ahogy a korabeli bejegyzésekben áll – „az atya hadba volt vonulva”. A régi fotók is sok mindenről tanúskodnak, ezért fontos ezeket összegyűjteni, rendszerezni, hogy a fiatalabb generációk is halljanak arról, mennyire tragikus a magyar történelem némely fejezete.

A megemlékezésen részt vett Szentes-Mabda Katalin polgármester, a képviselő-testület több tagja, az oktatási, közművelődési intézmények képviselői, általános iskolás diákok, magánszemélyek. A nyolcadik osztályos Kálmán Szabina és Nánási Ramóna verset mondott, s elhangzott az elsőrendű cél is: a béke meg­őrzése és a „soha többé háborút!” gondolat fontossága. Az egybegyűltek a mécsesek lángjánál rövid fohászt mondtak az áldozatok lelki üdvéért.