Jó nagy feltűnést keltett Fehérváron Tillmann Bernadett utcazenész

A Királyi Napok programsorozatának megnyitóján csak úgy áramlott a bámészkodó, vásárolgató tömeg a Fő utcán, amikor a Mátyás király emlékműnél egyszercsak megjelent egy fiatal nő, hipp-hopp kipakolt maga elé néhány felfordított festékesvödröt, lábast, lábára csörgődobot szerelt, és elkezdett dobolni. Pillanatok alatt köréje gyűlt az utca népe, s nem győzték csodálni, milyen ritmusokat varázsol elő az utcazenész hölgy a hangszerré avanzsált tárgyakból. Többeknek szinte szó szerint leesett az álla, a gyerekeken pedig látszott, hogy a legszívesebben maguk is dobolnának. Erre aztán az alkalmi muzsikus kedvességének köszönhetően volt is lehetőség.

A dobolás történetet

Ezt a bájos és rendhagyó jelenséget nem lehetett csak úgy szó nélkül elengedni. Miután szóba elegyedtünk, kiderült, hogy Tillmann Bernadett székesfehérvári származású, ám közel tíz éve az angliai Leeds-ben lakik, ahol utcazenélésből él. De hogyan jött a dobolás?

– Későn, tizenhat évesen kezdtem, mert nagyon szerettem volna megtanulni dobolni. Terveztem, hogy zenekarban játszom majd. A Csitáry Művészeti Műhelyben, majd a Gorsium Művészeti Iskolában tanultam, és időközben kiderült, hogy elég jól megy ez nekem. Aztán úgy alakult az életem, hogy Angliába költöztem. Nem kerestem tudatosan ezt az utat, ám belevágtam és úgy gondoltam, így a nyelvet is elsajátíthatom. Ott szintén tanultam zenélni egy quildfordi iskolában, egyébként pedig utcazenéléssel foglalkozom – mesélte Betti. – Először egy zenész ismerősöm kért föl arra, hogy kísérjem dobokon. Akkor még elég bátortalan voltam, az utcazenélés ugyanis nagyon más egy koncerthez képest, hiszen utóbbira kifejezetten azért mennek az emberek, hogy meghallgassanak valakit. Az utcazenész pedig megpróbálja elnyerni a figyelmüket. Mégis elvállaltam, és mivel nagyon jól sikerült az első alkalom, elkezdtem rendszeresen csinálni.

Az, hogy milyen gyakran megy ki az utcára, leginkább időjárásfüggő. Leeds-ben elég sok az utcazenész, éppen ezért előfordul, hogy meg kell osztani a helyet egymás között. Az emberek általában nagyon szeretik és várják, hogy játsszanak. Bettit is sokszor fotózzák, videózzák. Ilyenkor improvizál, teljesen szabadon. A felszerelése mindig a rendhagyó házi szett, ami olykor műanyag szobai szemetesekkel is kiegészül. Bettinek ugyan van otthon rendes dobfelszerelése is, ám a vödrökkel és a lábasokkal sokkal feltűnőbb – mondta. Ráadásul ez a szett könnyebben is szállítható, a rajta megszólaló zene pedig halkabb, mintha egy akusztikus felszerelésen játszana. Szerinte amúgy bármin lehet dobolni, amire a legjobb bizonyíték a Stomp nevű banda, akiket ő is figyelemmel kísér, és bárki megtalálhatja interneten a jópofa videóikat.

Mivel Betti nagyon szereti a Királyi Napok néptáncfesztiválját, ezért arra mindig hazajön. Dobolni viszont először ült ki idén, és örült neki, hogy elnyerte a közönség tetszését. Kétszer is bejött a belvárosba, és bizony mindannyiszor nagy feltűnést keltett.

Remélhetőleg jövőre újra találkozunk vele…