Sárhatvan hazavár! – Elszármazottak találkoztak

A három grácia három generációt képvisel: Bozzai Tiborné, Judit asszony, a lánya, Judit és az ő lánya, Kincső érdeklődéssel vegyes kíváncsisággal bogarássza az alkalmi kiállítás becses fotográfiáit.

Ott a dédapád, kincsem – mutatja elérzékenyülten a nagymama a diáklánynak. Kovács Imre lép hozzájuk, őt mindenki csak „kistanító úrnak” becézi.

A klub tagjai, a Sárbogárd településrészén élők első alkalommal szervezték meg a Sárhatvanról elszármazottak találkozóját a kultúrháznál. Sorban érkeznek a hölgyek, urak, kicsikkel és még kisebbekkel a környékből és távolabbról szombaton a szülőföldre.

Benépesül a „kultúr” összes terme, a terasz és az udvar, egymás nyakába borulnak a régen látott egykori falubeliek, őszinte öleléssel köszöntik egymást az asszonyok, biccentve egymásnak megfontoltan paroláznak a férfiemberek.

A gyerekek hamar összebarátkoznak, a játszótér mászókája, csúszdája nagyon is a kedvükre való, hátrébb fociderbi veszi kezdetét. Az aprónép vidáman szaladgál, majd lassan békésen elszunnyad a babakocsiban.

– A szülőföld ideje nem múló idő, bennünk lüktet tovább – fogalmazza meg a többi közt köszöntőjében Győriné Mariann, a Sárhatvani Klub elnöke.

– Mindig ismerősként tekintünk a hazai tájra, ahol a gyerekkori, fiatalkori emlékeink sorjáznak, és gurulnak szét, ha nem terelgetjük őket újra és újra egymás közelébe.

A 92 esztendős Bözsi mamának, Baki Pálné Farkas Erzsébet, befut a családja, Ágotáról Éva, Szentmiklósról Anna lánya és Andrea nevű unokája; fia, Pali és menye, Elvira vele él a faluban. Ferkel Ferencék budapestiek, csakúgy, mint Keserű Etelka, de itt vannak az egykori hatvaniak Kálozról, Sárbogárdról, Sáregresről, Székesfehérvárról, Polgárdiból és Pusztaegresről is.

A Bogárdra került Némethné Bodri Éva nevelt kicsinyei mosolyogva tűrik a fotózást…