A nemzetiségi iskola főszereplő Vértesbogláron

Az egykori német eredetű lakosság számított egy-két száz éven át „őshonosnak”, a 20. században a magyarok voltak a betelepülők az Eszterházy grófi birtokhoz tartozó Vértesbogláron – vetünk kurta történelmi pillantást Sztányi István polgármesterrel a múltra. A nagyjából ezer lelket számláló település sosem volt nagy, a legtöbben 1300-an voltak, de most lassú növekedésnek indultak. A falusi csokra így jogosultak az itt folyamodók, ezért most örülnek, hogy még nem növekednek annyira.

Szép, rendezett község, sok zölddel, a svábnak nevezett nemzetiségi német hagyományok nyomaival, bár beszélni már aligha tud egy-két öreg ősei nyelvén. A nemzetiségi általános iskola azonban kiemelt figyelmet élvez az állam részéről, s a helyi községi életben is. Mert a közösség a fontos, hangsúlyozza a polgármester, s ennek érdekében nekik az átlagosnál jóval több rendezvényük hivatott az összetartozás érzését szolgálni. A nemzeti ünnepeket maguktól értetődően szervezik az iskolával, óvodával közösen, s szinte minden hónapra jut valami: Márton-nap, Advent, tollfosztás, Föld órája, gyereknap – az Adventben négy hétig várakoznak számos megmozdulással, az embernagyságú betlehemes alakokat ők készítették először a környékben a katolikus templomuk elé. Hintóval járják végig ilyentájt többször a falut, a gyerekek legnagyobb örömére.

Sztányi István polgármestert függetlenként 2007-ben, időközi választáson juttatták a vezetői posztra, társadalmi megbízatásban látja el tisztét, vállalkozó, hazai telephellyel. Az éves költségvetés 160–180 millió forint, az elmúlt években nyertek EU-s és nemzeti forrásból táplálkozó pályázatokon, minden közintézményt felújítottak: iskolát, óvodát, művelődési házat, orvosi rendelőt. A régi községháza üresen áll, a közös polgármesteri hivatal Csákváron szolgál a bogláriaknak, a gántiaknak és a bodmériaknak is, ez teljesen bevált. Saját forrásból futotta utakra, járdákra, s kialakítottak három építési telket a Pince közben. Elfogytak a magánkézben lévő lakóházak, építési telkek, pedig keresnék őket, mondja Sztányi István. Még tizennégyet alakítanának ki, költséges a közművesítésük, de az a jövőbe való befektetés lenne, véli. A mozgalmas nyugalom ráillik a falura, s nincs ellentmondás. A vidéki béke és az összetartó, önszerveződő közösségi élet adja ezt az egyveleget.