Nyolcvannégy esztendő után folytatódik a temető feltárása Csákberény-Orondpusztán

A feltárásokat vezető Szücsi Frigyes, a Szent István Király Múzeum (SZIKM) régésze jóvoltából az első sír felbontása után röviddel lapunk már a helyszínen vehette szemügyre az újraindult, vagy inkább az egy világháború és egy forradalom, valamint két rendszerváltozás után folytatódó munkálatokat. Azt sajnos elfelejtettük megkérdezni a szakembertől: milyen érzés volt az 1939 szeptemberében leszúrt 452-es sírszám után 2019. július 2-án leszúrni a 453-as számot a letisztított talajban kirajzolódó első sírkörvonal mellé.

A hely Bibliája

A lelőhely történetére azonban rákérdeztünk, Szücsi Frigyes pedig elmondta: 1935-ben egy keskeny nyomtávú iparvasút építése során akadtak rá a munkások a temetőre, amelynek föltárását egy darabig a kutatóárkos módszerrel folytatták. Beszélgetésünk során a fiatal régész időnként belelapozott a keze ügyében tartott könyvbe: László Gyula – A csákberény-orondpusztai avar kori temető. E mű, mint kitűnt, a hely Bibliája, hiszen abban a 30-as évek végi ásatásokkor előkerült leletanyag 60 évvel későbbi feldolgozásának dokumentumai és szakszövegei olvashatók. A kötetben találhatók meg Otto Braasch német légi régész felvételei is, amelyeken a még feltáratlan avar kori sírok látványosan kirajzolódnak, persze csak azután, hogy a fotót Fülöp Gyula régész, a SZIKM egykori igazgatója a csákberény-orondpusztai temető helyszínével azonosította. E fotó is igazolta László Gyula egykori becslését, hogy ő csupán a sírok 40 százalékát tárta fel. A teljes temető, amely mintegy 1200 sírból áll, ezek szerint még bő 700 megásatlan lelőhelyet rejt.

Megtudtuk: a szükséges, ám szerteágazó feltételek együttállása mostanára valósult meg, ezért most indulhatott újra az ásatás, amelyben azonban nagy szerepe van egy magánszemélynek is, aki szerényen inkább csak a csákberényi önkormányzatra hárítaná az érdemet, de a település polgármestere, Vécsei László segítsége nélkül már a lelőhely eddig előkerült anyagát feldolgozó, fentebb említett kötet sem jelenhetett volna meg magyarul.

Két alapvető kérdésben remélnek előrelépést

Szücsi Frigyes elmondta, a lelőhely feltárásától – egyebek mellett – két alapvető kérdésben remél előrelépést. Egyrészt; hogy a csákberény-orondpusztai sírok a romanizált helyi őslakosság, avagy az avar kaganátus Bizáncból behurcolt hadifoglyainak leszármazottait rejtik-e? Másrészt; hogy a régészetileg a mai napig megragadhatatlan 840 és 900 közötti időszakról pontosabb kép kibontakozik-e?

A tervásatás egyik további érdekessége az, hogy a munkálatokat a közösségi régészet keretei között szervezik. A mintegy 30 fős régészcsapat egy része önkéntes, közöttük vannak fémdetektorosok is, akik így a közösségnek hasznot hozó formában hódolhatnak az egyébiránt illegális szenvedélyüknek. A tervszerű munkálatok épphogy megkezdődtek, és ha a kedvező csillagállás marad, a teljes feltárásig már nem akasztja meg őket semmi. Ami, évi 70 sír feltárásával, mintegy 10 esztendőt jelent.