Új perspektívára vágyott, drónozni kezdett a fehérvári családapa

– Próbálkoztam a sima földi fotózással is, de számomra az nem nyújtott olyan kreatív lehetőségeket, mint amit kerestem benne. Nem akartam olyan fényképeket készíteni, amit előttem már több százan megcsináltak. Más perspektívából akartam bemutatni mondjuk egy épületet, ehhez pedig tökéletes társra leltem a drónozásban és a drónfotózásban.

Kezdetben egy olcsó drónom volt, ami mindösszesen csak arra volt jó, hogy megszeressem magát a repülést. Nem is volt más célom vele, csak repkedni, és éreztem, hogy ezzel akarok foglalkozni.

Körülbelül három-négy éve vásároltam meg az első fényképezőgépemet, miután többre vágytam, mint amit a telefonommal tudtam megörökíteni. Érkeztek az első felkérések, születésnapokra, esküvőkre hívtak fotózni az ismerősök. Ezeket mind el is vállaltam, de az igazat megvallva sosem éltem bele magam annyira a feladatba, mint amennyire szerettem volna.

Elkezdtem komolyabban a drónozással foglalkozni, kitanultam a technológiát, majd egyik napról a másikra azt vettem észre, hogy fotózásból a videózásba csúszom át. Megtetszett a dolog, elkezdtem rövidebb mozgóképeket létrehozni, és izgatottan ültem le a vágóasztal elé, hogy a nyersanyagokból létrehozzak valami komplex dolgot. No, ezt már nagyon élveztem! Áprilisban készítettem egy felvételt egy székesfehérvári buszmentésről, mely aztán meghozta számomra az átütő sikert, még a sajtóban is viszontláthattam az alkotásomat. Számomra ez egy nem várt elismerés volt, így döntöttem: bővítettem az eszközparkomat, stabilizátort, gimbalt, kamerát vásároltam és egyre több energiát fektettem a filmezésbe. Ismét megjelentek az esküvői, családi rendezvényekre való felkérések, ezúttal pedig, immáron videósként, nagyon jól éreztem magam a munkában.

Van valamilyen kedvenc témád?

– Kifejezetten szeretem az esküvők videózását, mert igazi kihívás: nincsenek megismételhető pillanatok, nagyon élni kell az eseményekkel, nincs lehetőség hibázni, hisz egy gyűrűfelhúzást nem fognak a kedvemért megismételni. A stressz nagyon motivál, izgulok a felvételek közben, de ettől az eredmény is jobb lesz. Esküvőkön általában van egy ismerősöm, aki segít a munkában, és közösen dolgozunk, hiszen egyszerre én sem tudok két helyen lenni, márpedig mind a menyasszony, mind a vőlegény főszereplője egy ilyen eseménynek.

Volt olyan különleges munkád, amire nagyon büszke vagy?

– Van egy mindösszesen tíz másodperces videóm, mely a Palotavárosi tavaknál készült naplementében. Ebben nagyon közel repülők a vízfelszínhez (20 cm), miközben minden szenzor ki van kapcsolva a gépen. Az egész olyan illúziót kelt, mintha egy helyben állna a drón és a víz jönne felénk.

Drónozni nem olyan egyszerű, mint sokan gondolják, elég csak a bonyolult szabályokra vagy az eseti légtérre gondolni. Mennyire volt nehéz megszoknod ezt a világot?

– Technikai szempontból egyáltalán nem, mindig is kütyümániás voltam, így a drón irányítását is elég hamar megtanultam. Éppen csak pár videót néztem róla az interneten, azt is főként az eszköz képességei miatt, mintsem használati útmutatóként.

A drónszabályozásról viszont abszolút úgy gondolom, hogy megnehezíti egy átlag felhasználó életét, hiszen hogyan tudna az ember előre nem látható dolgokra eseti légteret kérni, melyet harminc nappal a repülés előtt kellene megigényelni? Nagyon jó lenne, ha létezne egy jól működő applikáció ennek elvégzésére a telefonálós rendszer helyett, biztos vagyok benne, hogy többen repülnének szabályszerűen.

Felelősségbiztosításom van, drónszövetségben benne vagyok, általában 100 méternél magasabbra nem is nagyon repülök, ott pedig feleslegesnek érzem az eseti légteret.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=832198390473844&set=a.173970829629940

Az időjárás nagyban befolyásolja egy távirányítású légieszköz működését.

– Sosem vonzott a meteorológia, de a szél miatt különböző applikációkat muszáj volt megismernem, főként mivel egy pilótát nem feltétlenül a földi szélerő, hanem a légi érdekel. Könnyen lehet, hogy talajszinten úgy gondolja az ember, hogy nincs veszély, ám néhány méterrel feljebb már a lenti érték három-ötszöröse is mérhető, ami viszont már egyáltalán nem játék. Számomra a legextrémebb repülés 40 km/h-s széllel való küzdelem volt.

Beszéljünk kicsit a földi videózásról. Egy képstabilizáló eszköz, mint a gimbalod, egy rendkívül bonyolult kütyü.

– Az nem kifejezés, még mindig tanulom a használatát. Kezdetben mindig összecsuklott, sosem azt csinálta, amit akartam. Ma már azért jobb a helyzet, saját beállításokkal dolgozom, így már kezdi követni az én mozgásomat, de az egyértelműen kijelenthető, hogy egy gimbal esetében kulcsfontosságú a gyakorlás. Nagyon nehéz és fárasztó vele kamerázni (még hámmal is) a súlya miatt, egy egész napos forgatás után „le tud szakadni az ember háta.”

A családod hogy viseli, hogy gyakran vagy távol?

– Két kisfiam van, egy és három évesek. A párom annyira nem örül annak, hogy gyakran vagyok távol, hisz nem könnyű két kicsiről egyedül gondoskodni, de támogat, mert látja, hogy jól megy és szép dolgokat tudok csinál. Próbálok egyensúlyozni a munka és a család között, hiszen a gyermekeimmel is a lehető legtöbbet szeretnék foglalkozni. A nagyobbik apróság pedig már meg is fertőződött, nagyon érdeklődik a drónozás világa felé.

Filmes produkciókban tervezel részt venni?

– Mindenféleképp szeretnék, csak úgy gondolom, hogy ehhez kell iskola is, amire nincs időm. Egyelőre nem érzem magam elég kvalifikáltnak ehhez a különleges munkához, bár az is lehet, hogy élesben azonnal meg tudnék csinálni valamit, amit a rendező kér. A dolog mindenesetre nagyon izgatja a fantáziámat, egy igazi álmom valósulna meg, ha akár drónnal, akár egy nagy filmes kamerával operatőrként közreműködhetnék egy ilyen alkotásban.

Csak szórakoztatni szeretnél vagy dolgoznál ipari közegben is a drónokkal?

– Érdekel mindkét ágazat, bár jelenleg jobban érdekel a szórakoztatás: látványos, kreatív videókat szeretnék csinálni, több fantáziát látok benne. Mindemellett nemrégiben olvastam egy cikket a DOE elnökéről, aki nemzetközi vizeken ellenőriz drónokkal szélerőműveket. Ezt is nagyon szívesen csinálnám, bár tény, hogy nem családcentrikus munka.

Mi a jövő számodra?

– Egy hatalmas álmom válna valóra, ha egy nap a hobbim lenne a munkám, a nem túl távoli jövőben már szeretnék a videózásból megélni. Nem venném külön a drónozást és a filmezést, mindig próbálnám összehozni a kettőt, hisz úgy lesz igazán szép egy felvétel, ha földi és légi dolgok is vannak benne. A többi pedig majd alakul.