Világszínvonalú szoftvert fejlesztettek a bazilika restaurálásához

A közép-európai barokk mennyezetképek kutatóinak évi rendes találkozójára Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténeti intézetének szervezésében került sor, ahol a vendéglátók mellett a társaság elnöke, Herbert Karner köszöntötte az érkezőket. Az ő vezetésével jött a csoport szombaton Székesfehérvárra, a bazilikában folyó felújítási munkák megtekintésére.

A szépülő székesegyház

Smohay András, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója jóvoltából a helyi sajtó is bebocsátást nyert a nem mindennapi terepbejárásra, ahol a képek és szavak rögzítésére szakosodott munkatársak a művészettörténészekkel együtt a szó szoros értelmében a padlótól a plafonig bejárhatták a több emelet magasan fölállványozott templombelsőt. A látvány a templombelsőbe lépő kutatók számára az ilyenkor szokásos lehetett, a laikus szem azonban hosszan elidőzött a felszedett padsorok látványán és a falakról leakasztott festmények egymás mellé állított, fejek fölé magasodó tölgykeretein, amelyek karnyújtásnyi távolból mutatták meg igazán, mekkora monstrumok függenek a sok száz négyzetméternyi falfelületen. A helyükről elmozdított, csoportokba rendezett szobrok jellemző kéztartásukkal mintha konzíliumot tartottak volna a megváltozott világhelyzet fölött. Be kellett látni: a munkálatok befejeztéig a város székesegyháza olyan, mint a szétszerelt karóra a mester munkapadján, vagy a szépészeti műtéten fölnyitott páciens, akit jelen állapotában avatatlanok tán jobb, ha nem látnak.

A váratlan meglepetés

Ám ha már így esett, az alkalmat kihasználva, a kutatók között elvegyülve igyekeztünk szóba elegyedni Herbert Karnerrel, aki civilben az Osztrák Tudományos Akadémia Művészet- és Zenetörténeti Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. Kíváncsiak voltunk, ő milyennek találja a látványt. Az európai hírű szakember előzőleg élénk érdeklődéssel hallgatta Smohay Andrást, aki a munkálatok organizálására kifejlesztett szoftvert mutatta be a nemzetközi csapatnak.

– Engem inkább az elméleti kérdések foglalkoztatnak, a műalkotások fogalmi és tartalmi mozzanatai – tette világossá az osztrák tudós rögtön az első mondatával: rá a látvány nem hatott az újdonság varázsával. Hozzátette: a tanulmány­útra érkezett kutatók közül is csak néhányan foglalkoznak gyakorlati, restaurátori munkával.

– Számomra elsődleges az összképet egyben látni, az összefüggéseket szemügyre venni, méghozzá a történeti-­politikai összefüggésekkel együtt – utalt a tudós arra, hogy a bazilika műtárgyai jelenleg eredeti kontextusukból jócskán kimozdítva helyezkednek el.

– Amit azonban kifejezetten figyelemre méltónak találok – folytatta felvont szemöldökkel –, hogy itt a felújítás során milyen eredetien alkalmazzák a digitális technika lehetőségeit. Ha jól értettem, amit láttam, akkor a munkálatok során felmerülő és megvitatandó új kérdéseket az alkalmazás segítségével online konferencián lehet tágabb szakmai fórum elé tárni, a kijelölt döntőbizottság tagjainak állásfoglalását kikérve, ez pedig fantasztikus – összegzett Herbert Karner. – Ilyen minőségű megoldás a nemzetközi tudományos színtéren is nagyon ritka. Efféle alkalmazásról Ausztriában nem hallottam, talán ha Németországban létezik valami hasonló.

Csak hogy rend legyen

Ezt hallva, a művészettörténészt az állványzat létráin fölfelé kapaszkodó kollégái követésétől nem visszatartva többé, Smohay Andráshoz fordultunk: foglalná össze röviden, miről is van szó. – A hatályos műemlékvédelmi törvény előírásainak megfelelően elkészítettük a székesegyház értékleltárát. Ám eleve úgy, hogy annak a későbbiekben minél több felhasználási felülete legyen. Nem egyedileg vettük hát nyilvántartásba a műtárgyi egységeket, hanem a székesegyház alaprajzán is láthatóan jelölt téregységekbe rendezve. Külön kóddal bír minden egyes műemléki téregység, és külön kóddal azokon belül minden egyes műemléki érték. Az egyedi műemléki értékekhez aztán az alkalmazás hozzágyűjti a vele kapcsolatban keletkezett összes információt.

Az egyházmegyei múzeum vezetője megerősítette: az alkalmazás segítségével valóban lehetséges az egyes műemléki érték felújítása során a restaurátoroknak képi dokumentációval, UV-lumineszcens felvételekkel ellátott szöveges kérdést intézni akár a világ másik felén tartózkodó szakmai vezetőkhöz is, hogy aztán a helyreállítás a szakértői testület előírt többségű állásfoglalásának megfelelő irányban haladjon tovább. Ha pedig az adott műemléki érték helyreállítása véget ér, ugyanezen értékleltár alkalmazás képes kiállítani a regisztrált restaurátor alvállalkozók teljesítési igazolását is a számlázáshoz.