Az osztálytalálkozó kicsit mindig időutazás, nem volt ez másképp Alcsútdobozon sem

Kicsit tanakodtak a ballagó osztálylétszámon, amikor Isépy Istvánné Horváth Vera végzősei rakták össze az emlékeket nagy csókolózások és hátbaveregetések közepette. Az alcsútdobozi iskola persze akkor hogyan is viselhette volna József nádor nevét, miként ma nevezik az intézményt. Az eredeti jószágigazgatói épület hatalmas klasszicista oszlopai szolgálnak a mindenkori fényképezés helyéül, bár azóta újabb szárnnyal bővült az iskola, s a hajdani romos traktust is igényesen felújították. Az 1972-ben végzettek harminchatan lehettek, közben egy-egy tanuló lemaradt, más hozzájuk került, néhányan elköltöztek a nyolc év alatt.

A községbeliekhez csatlakoztak a hatvan- és göböljáráspusztai gyerekek, akkoriban sokkal többen népesítették be az iskolát. A községen kívül létesített katonai bázison lakó tisztek családjai gyermekeit reggelente katonai busz szállította be az óvodába, iskolába, egyenruhás kiskatona volt a sofőr. A rendszerváltás környékén bezárt a laktanya, üresek az akkori lakóházak is. A találkozók mindig visszaröpítik a gyermekkorba az egykori osztálytársakat. Felemlegetik a fájdalmasan fiatalon elhunytakat, gyerekek, unokák fotói kerülnek elő. A tanárok közül már kevesen élnek, szeretett osztályfőnöknőjüket is hiába várták, bár őt írásban, képekkel üdvözölhették.