Molnár Lajosnak a kollégái az ügyfelei

Ez utóbbi átvételekor beszélgettem vele. Nyitásként elmondtam, hogy az életrajzában különösen érdekesnek találom, hogy először gyártástechnológus üzemmérnöki diplomát szerzett, és hosszabb ideig az iparban dolgozott. Mi késztette arra, hogy 1989-ben elvégezze az Államigazgatási Főiskolát és átnyergeljen a közigazgatásba? – tudakoltam tőle.

A pályamódosításnak az volt az oka, hogy a rendszerváltás a szocialista nagyüzemek leépülését is jelentette. Ez alól a Videoton sem volt kivétel, ahol ő is dolgozott. Ennek ment elébe, amikor beiratkozott az Államigazgatási Főiskolára. Ugyanakkor a közigazgatást nem kényszerből választotta, ugyanis mindig szeretett emberekkel foglalkozni – derült ki a válaszból.

Molnár Lajos a fehérvári városi tanács szervezési és jogi osztályán kezdte közigazgatási karrierjét. Mondhatni, egyből a mély vízbe dobták. Ekkor volt a négy igenes népszavazás, az első többpárti országgyűlési és az első önkormányzati választás. Attól fogva, hogy először ült össze a székesfehérvári önkormányzat közgyűlése, a testület munkáját segítő stábban dolgozott.

A városházán szerzett tapasztalatok birtokában került át aztán a Fejér megyei köztársasági megbízott hivatalába, ahol azt ellenőrizte, hogy mennyire törvényesek az önkormányzatok döntései. Tehát olyan területet felügyelt, amelyen korábban maga is dolgozott. Ebben a munkakörben kapóra jött, hogy a témát illetően ő maga is rendelkezett gyakorlati tapasztalatokkal – fejtette ki Molnár Lajos, aki később vezetői feladatokat kapott, a szervezési és költségvetési főosztály élére került.

A hatósági feladatokat első fokon nagyon sokáig az önkormányzatok látták el. De aztán kiderült, hogy a településüzemeltetés, a település irányítása, fejlesztése más típusú szakembereket igényel, mint a hatósági munka. Ez utóbbinál a szabálykövetés, a szabályismeret dominált, míg az előbbihez pedig nagyobb kreativitás, a település jobb ismerete szükséges – fogalmazott beszélgetőtársam. Így a hatósági jogkörök átkerültek a hivatalhoz. Ugyancsak fontos felismerés volt, hogy nem feltétlenül üdvös az, ha a megye által jelentett középszinten 16 különféle hivatal, szakigazgatási szerv tevékenykedik. Azzal, hogy 2011-ben létrehozták ezek integrálásával a megyei kormányhivatalt, számos átfedést meg lehetett szüntetni és ezzel létszámot is lehetett megtakarítani – idézte fel Molnár Lajos a közigazgatás átszervezését, amelynek ő is tevékeny részese volt.

A következő lépés a járási hivatalok, illetve az azok kebelén működő okmányirodák – majd később kormányablakok – létrehozása volt. Ezek az intézkedések azt a cél szolgálták, hogy a hatósági ügyintézés közelebb kerüljön a lakossághoz. Molnár Lajos munkájának jelentős részét ez idő tájt az ezzel kapcsolatos humánpolitikai feladatok, képzések, továbbképzések megszervezése jelentette.

Azt szoktam mondani, hogy nekünk humánpolitikusoknak a saját kollégáink az ügyfeleink. A kormányhivatalban a csúcslétszám meghaladta az 1500-at. Ezerötszáz ember között pedig mindig akad olyan, akinek segítséget kell nyújtani a gondjai megoldásában – mondja a megyei kormányhivatal Jogi, Humánpolitikai és Koordinációs Főosztályának most nyugalomba vonult a főosztályvezetője.

Mire a legbüszkébb? – ezt is megkérdeztem Molnár Lajostól.

– Arra, hogy a kormányhivatal – és annak jogelődjei is – a különböző mérőszámok alapján mindig az élvonalban, az ország legjobb hivatalai között voltak – hangzott a válasz.

S mivel tervezi tölteni a nyugdíjas éveket? – érdeklődtem tőle végezetül.

– Egyelőre még segítem a kormányhivatal munkáját. Aztán van négy unokám, akik igen szeretnek nálunk lenni. S törődni kell azzal is, amivel eddig nem nagyon sikerült. Az egészséggel. Ezért sokat gyalogolok, tervezem, hogy felkeresem a megye azon részeit, ahol eddig még nem jártam. S az olvasnivalók terén is jócskán van restanciám.