A pergőcsalis horgászat előnye, hogy nincsen helyhez kötve

A kultúra haladásának következtében megfogyatkozott halállomány mellett azonban már tökéletesebb eszközökre van szükség.

A horgászat minden kétséget kizáróan az egyik legváltozatosabban szórakoztató sportok közé tartozik. Ma már a sporthorgásznak is a legravaszabb módon kieszelt készségek állnak rendelkezésére, hogy minél jobban behatolhasson a sok élvezetet nyújtó horgászat világába. Nincsen bizonyos időszakhoz kötve, éppen úgy horgászhatunk télen a jég alatt, mint nyáron, a napsütötte vizeken. Minthogy horgászat közben állandóan a szabad természetben, a friss levegőn tartózkodunk, a legegészségesebb sportnak tekinthetjük. A horgászat legsportszerűbb és legélvezetesebb része tulajdonképpen ott kezdődik, ahol a hozzá nem értő nagyközönség ismerete véget ér.

A háromágú horog használata csak a pergetésnél megengedett

A sportszerű halfogásnak ezt a sokkal testedzőbb és nagyobb hozzáértést követelő módját csak nagyon kevesen alkalmazzák hazánkban. Valósággal látványosságszámba megy, ha egy pergőcsalis horgász feltűnik valamelyik vízparton. Ilyenkor nemcsak a „kibicek” figyelik nagy csodálkozással a számukra szokatlan horgászási módot, hanem még a közelben tartózkodó horgászok nagy része is érdeklődéssel kíséri annak minden mozzanatát. Általában a laikusok által is ismert módon űzik legtöbben a horgászatot. Bevetett horga mellett egy helyben üldögél a horgász, és így várja a jó szerencsét. Ez mindenesetre sokkal kényelmesebb, és egyszerűbb, mint a pergőcsalis horgászat, de közel sem olyan változatos. A pergőcsalis horgász nincs egy bizonyos helyhez kötve, hanem portyázva járja be a vizeket csónakon, vagy a vízparton haladva. Megtörténik, hogy egy nap alatt még húsz kilométer hosszúságban is lehorgászik egy vizet. Ezzel el lehet felejteni az egy helyben üldögélést, a kényelmes sörözgetést. Folyamatos mozgást igényel: kihúzni, és behajítani a csalit. Híveinek száma dinamikusan növekedett az utóbbi években, és ezen belül egyre többen szeretnének gumihallal, twisterrel is sikerélményeket szerezni. Az elindulás, az első gumicsalis süllők elejtése nem könnyű feladat.

A horgászat legizgalmasabb része, amikor a kapás megérkezik. Egyrészt igazolva láthatjuk a választott technikát, a műcsali méretét, és színét, másrészt a tevékenységünk alapcélja teljesülhet, a halfogás. Nem kis teljesítmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy milyen sokszor kell bedobni a horgot messze a parttól, néha 30–40 méter távolságra is, és gondoskodni a zsinór megfelelő vezetésével arról, hogy a csali a szükséges pergést végezze. Ennél a horgászási módnál, mint az elnevezéséből is következtethetünk, a különböző horogszerkezetekre szerelt csali pergetése által ingereljük támadásra a mindig prédára leső ragadozót. A csalit azáltal hozzuk forgásba, hogy botunk segítségével magunk felé próbáljuk húzni, mely által a ragadozó halakra alkalmazott több hármashorogból álló készletre szerelt központi forgó, vagy ennek hiányában celluloidból készült propeller gondoskodik a pergésről. És, hogy eredménnyel horgászhassunk, tudnunk kell, hogy annak a fajta halnak, melyet fogni szándékozunk, a víz melyik részében pergessük készségünket. Mert a halak tartózkodási helye nem egyforma, hiszen az egyik a víz felszíne körül garázdálkodik, a másik pedig a mélyebb vízrészekben, vagy a „forgók” környékén csillapítja étvágyát. A tapasztalt sporthorgász majdnem teljes biztonsággal meg tudja állapítani a halak tartózkodási helyét.