A lándzsahegytől a lökhajtásig – Sokszínű tárgyakkal gyarapodott Fülöp Attila fegyvermúzeuma

Az immár évtizedek óta folyamatosan gazdagodó bodajki fegyvermúzeum már régen kinőtte Fülöp Attila családi házát, kertjét. A számos kitüntetéssel elismert tevékenység nyomán a szakértő egyre ismertebbé vált otthon és külföldön, portájára rendszeresen járnak a csoportok, gyakran ő maga is részt vesz különböző rendezvényeken. Fontosnak tartja az ifjúság okítását, és azt, hogy történelmünk kevésbé ismert fejezetei se maradjanak titokban. Szinte folyamatosan beszél arról, mi történt a második világháború idején Fejér megyében, mennyire rendkívüli volt az az áldozat, amit a sors és a történelem megkövetelt tőlünk azokban a vérzivataros időkben.

Fülöp Attila egyik legfontosabb tevékenysége, hogy felhívja a figyelmet arra: mivel megyénkben három hónapig hullámzott a front, nagyon sok tüzérségi eszköz kerül elő a föld alól még ennyi idő távolából is, s ezekkel csak a legnagyobb elővigyázatossággal szabad bánni. Azaz legjobb azonnal értesíteni a rendőrséget, akik felveszik a kapcsolatot a Magyar Honvédség tűzszerész egységével. Az elmúlt évben például a rendkívüli szárazság miatt a vízfolyások és tavak mentén sok veszélyes robbanószer került napvilágra, márpedig azóta sem esett számottevő csapadék, az aszályos idő folytatódik.

Fülöp Attila napokkal ezelőtt egy újabb gyűjtemény értékelésébe, tanulmányozásába kezdett. Az anyag egy amatőr székesfehérvári gyűjtő halála után került hozzá. Egyelőre, némi felületes szemlélődés után annyit látni, hogy nagyon sok a rohamsisak: francia, belga, svéd, német, orosz, amerikai, román és máshonnan származó katonai fejfedők sorakoznak a raktárban, elsősorban a második világháború időszakából, de például az indokínai, azaz vietnami háború idejéből is. Egy másik, látványos sisak egy olyan pilótáé volt, aki MiG 15-ös vadászrepülőgépet vezetett valaha a szolnoki légibázison. Gázálarctokok, tölténytáskák, fegyvermaradványok: de egyik esetben sincs szükség hatástalanításra, ez volt az első, amit Attila szakemberként ellenőrzött.

A középkorinak tűnő lándzsahegyek valódiságát még meg kell állapítani, a tizenkilencedik század közepéről származó nehéz bilincs azonban csaknem bizonyosan eredeti tárgy. Szuronyok sorát kell átvizsgálni és egy ki tudja, melyik dzsungel mélyéről származó macsétát. És több olyan eszközt, amely vélhetően csak másolat. De érkezett régi, öntöttvas szenes vasalók sok tucatja is, de ezek aligha lesznek tartósan a nívós fegyvergyűjtemény részei.