Takáts Anikó, a fehérvári tüdőgondozó vezető asszisztense fontos elismerést kapott

Takáts Anikó 32 éve a móri kórház sebészeti osztályán ápolónőként kezdte pályafutását, majd műtős szakasszisztensként dolgozott. 2007 óta a székesfehérvári Tüdőgondozó Intézetben dolgozik, ahol légzőszervi szakápolóként dolgozott, majd 2015 szeptemberétől vezető asszisztensi kinevezést kapott. Kollégái szerint sokat tesz munkatársai fejlődéséért, a teammunka erősítéséért. A prevenciós munkában is élenjár kollégáival együtt, a szűrőnapok aktív résztvevője. A szakma iránti elkötelezettsége példaértékű – ezért is esett rá idén a választás.

Munkáját szorgalommal, becsülettel és a legjobb tudása szerint végzi

– Büszkeséggel töltött el, hogy a Kossuth Zsuzsanna nevével fémjelzett ünnephez köthetően vehettem át az elismerést. Számomra, és azt hiszem, sokak számára is ő egy igazi nő példaképe. Alázattal viselte a sorsát, de soha nem veszítette el a tartását és a büszkeségét. A nemzet fő ápolójához méltóan nem tett különbséget ellenség és barát között, csak a sebesültet nézte. A történelmi hátteret figyelembe véve ez igazi emberi nagyságra vall. Elmondhatatlanul nagy örömet jelentett számomra a tudat, hogy elégedettek a munkámmal – mondja elérzékenyülve, bevallva, hogy különösen megtisztelő ezt olyan emberektől hallani, akik maguk is szívvel, lélekkel, szeretettel dolgoznak a kórházért, a benne dolgozókért és természetesen nem utolsó sorban a betegekért. – Azt gondolom, hogy a hiteles szakmai vezetők mellett lelkesen dolgoznak a beosztottak is. Szerencsésnek érzem magam, mert a szüleim megtanítottak arra, hogy a munkámat szorgalommal, becsülettel és a legjobb tudásom szerint végezzem. Szerencsés vagyok továbbá, mert a családom mindig támogatott ebben. De szerencsés vagyok azért is, mert olyan orvosokkal dolgozhatok együtt, akiknek a tudása és szakmaszeretete példaértékű. Persze egy fecske nem csinál nyarat – hangsúlyozza Anikó, aki szerint, ha a kolléganői nem segítenék a munkáját abban, hogy azt a lehető legjobban végezze, az nem sikerülhetne.

A mindennapi kihívások öröme

– Köszönettel tartozom érte. És szerencsés vagyok azért is, mert szeretem a hivatásomat. Így a mindennapi kihívások szinte örömforrássá válnak. Egy-egy hálás mosoly, köszönet rengeteg energiát tud adni a további munkához. Jó érzéssel tölt el, ha egy-egy visszatérő gondozottunk mosollyal az arcán fogad. Ilyenkor biztos vagyok benne, hogy legutóbb jó érzéssel távozott. Ez olyan, mint egy rövid vendégség: a vendéget szeretettel fogadjuk, igyekszünk a kedvében járni, hogy dolga végeztével elégedetten távozzon, úgy, hogy tudja: mindig szeretettel várjuk, látjuk viszont – a fiatalságnak pedig azt üzeni: lássák meg a munkájukban a szépséget! – Kívánom nekik, hogy találják meg benne a kihívást, és akkor a munka nem fáradtság lesz, hanem siker és öröm.