Székesfehérvár is meggyászolta a Magyarok Mózesét, sokan mentek el temetésére is

Székesfehérvár közgyűlése színe előtt tartott pénteken megemlékező előadást Demeter Zsófia történész, korábbi múzeumigazgató.

– 1849 elején, amikor a kormány Debrecenbe költözött, a debreceni kapuőr a következőt írta be a rendtartási könyvbe: „megérkezett a Magyarok Mózese”. Mindenki tudta akkor, hogy Kossuth Lajosról van szó – állította egyből piedesztálra a főhőst a történész, aztán egy személyes történettel rukkolt elő.

Meszlényi Rudolf sírköve könnyezett a szabadságharc leverése után

– Anyai nagyanyám Kossuth egykori tanárának, egy sárospataki jogászprofesszornak leszármazottja volt. A sárospataki anekdotákat nagy­anyám egész gyerekkorunkban mesélte. Az unokatestvéreimmel együtt kicsit untuk is már a vasárnapi húsleves mellett ezeket – idézte föl. Persze aztán férjhez ment, s néprajzos párja nagy becsben tartotta ezeket a kincseket. – A másik nagymamám egy egyszerű balassagyarmati parasztasszony volt, aki nagyon sűrűn emlegette Kossuth Lajost. Soha másképp nem hozta szóba, csak úgy, hogy Kossuth apánk – tárta a hallgatóság elé ezt is Demeter Zsófia, aki aztán úgyszólván, fehérvári vizekre evezett.

Akóts János 1928-ban Fehérvár küldötteként vett részt a nagy vízen túl, Amerikában, New York városában Kossuth Lajos szobrának avatásán. Akóts magával vitt egy Fehérvár színeitől ékes koszorúszalagot, rajta e felirat állt: Kossuth apánk emlékére, Székesfehérvár szabad királyi város közönsége.

– Akóts János utóbb beszámolt az utazásról és arról is, mely szavak kíséretében tette le a koszorút a szobornál, azt mondta: „Kossuth Lajos, jöjjön el a te országod!” – elevenítette fel Demeter Zsófia.

Sokat jártak be Fehérvárra

– Kossuth Lajosnak családi kapcsolatai is voltak Székesfehérvárral és Fejér megyével. Feleséget a Meszlényi családból választott. Sőt, legkedvesebb húgát (Kossuth Zsuzsannát) is Meszlényihez adta férjhez. Meszlényi Teréz és Rudolf testvérek voltak – mesélte Demeter; a Meszlényiek Sárbogárdon voltak birtokosok, sokat jártak be Fehérvárra.

Meszlényi Rudolf – aki így kettős sógorságban állt Kossuthtal, s nézeteit is osztotta – korán meghalt, még a forradalom kitörése előtt. A történész felidézett egy helyi hagyományt, miszerint sógora sírkövére maga Kossuth Lajos fogalmazott sírverset. Egy legenda szerint pedig ez a sírkő könnyezett a szabadságharc elvesztése miatt.

Kossuth Lajos 1849. augusz­tus 17-től haláláig emigrációban töltötte életét, 92 évesen halt meg. Az emigráció során két évet Törökországban, fél évet az Egyesült Államokban, tízet Angliában töltött, majd 1861-től 1894-ig Itáliában élt, 1863-tól Torinóban.

Az 1879-ben meghozott úgynevezett honossági törvény nem titkoltan Kossuth és a többi külföldön maradt emig­ráns ellen szólt. Kimondta, a külföldön élőknek tíz éven belül jelentkezniük kell az Osztrák–Magyar Monarchia konzulátusán, különben elveszítik magyar állampolgárságukat.

Károlyi Gábor és Kossuth Lajos között szoros barátság szövődött

– Kossuth többször is kijelentette, véletlenül sem akar Ferenc József alattvalója lenni! – figyelmeztetett Demeter.

A korszakban mozgalom indult azért, hogy megoldódjon valahogy ez a helyzet, a kormánypárt oldaláról is jöttek javaslatok arra nézvést, kerüljék el Kossuth Lajos hontalanságának bekövetkeztét. Sikertelenül, ez 1889-ben hivatalossá vált.

Székesfehérvár is próbálkozott, más településekhez hasonlóan díszpolgárává tette a Magyarok Mózesét a királyi város. 1888. augusztus 27-én Tóth Artúr javaslatára szavazták ezt meg. Ekkoriban, 1887 és 1892 között a függetlenség párti gróf Károlyi Gábor volt a város országgyűlési képviselője. Károlyi Gábor és Kossuth Lajos között szoros barátság szövődött. A képviselő megfestette Kossuth arcképét. Karlovszky Bertalan festményét – Fiáth Pál főispán ellenállása ellenére! – még a főhős életében, 1892. szeptember 16-án felavatták. A mai napig látható a fehérvári városházán!

1894 márciusában rekordsebességgel megérkezett Magyarországra, így Fehérvárra is Kossuth halálhíre. A héten még látható a városháza emeletén az a kiállítás, amely tulajdonképpen ezt a halálhírt mutatja be. Az emlékek között ott vannak Kovács Erzsébet vadonatúj adományai: egy felvétel Kossuth ravataláról és egy érdekes összeállítás a ravatalon szereplő levelekből, növényekből – lepréselve.

A Kossuth koporsóját szállító vonat Székesfehérváron is megállt

A Fejérmegyei Napló 1894. március 24-i mutatványszáma is ki van itt állítva. Ezen a napon volt a bevezetőben említett gyászközgyűlés Székesfehérváron. Mint arra a történész rámutatott, az olvasóközönség elé akkor még csak készülő újság nem tehette meg, hogy ne foglalkozzon Kossuth halálával. Ez a lap, amely az egyházpolitikai harcokból később erőst kivette a részét, 1894 áprilisában debütált hivatalosan, 1944-ig működött. 1919-ben – tudják, ez a tanácsköztársaság kikiáltásának éve is – átmenetileg betiltották. A Kossuth koporsóját szállító vonat Székesfehérváron is megállt. Budapestre aztán három különvonat vitt fehérváriakat a temetésre. Négy gim­nazista gyalogszerrel tette meg az utat, lábuk alatt porzott a magyar föld.