Aki az iskolában él, még ha nincs is ott

Helyezzük kontextusba a helyzetet: adott a néhai Tolnai Utcai Általános Iskola, melyet ma Bory Jenő Általános Iskolaként ismerünk. Ennek az intézménynek az aulájában gyűltek össze a vendégek, hogy az éppen zajló Bory7 soron következő programján részt vegyenek. A meghívóban az állt: kiállításmegnyitó és emlékplakett-átadás. A szervezők mindkét feltételt teljesítették.

– Ötödik éve már, hogy iskolánk felvette Bory Jenő nevét. Így a Bory7 – pontosabban kezdetben a Bory-napok – is egy hasonló kort megélt esemény – csíptük el Sándorfi Gergely igazgatót a megnyitó előtt. Aztán hamar rátértünk az ünnepi eseményre: kiderült, az emlékplakettet az kaphatja meg, aki sokat tett az iskoláért, annak fejlődéséért, úgy, hogy közben nem az intézmény dolgozója. Van közöttük Bory-rokon, festőművész és területi képviselő is.

A hivatalos eseményt az iskola kamarakórusa nyitotta meg (elénekelték, milyen, ha a költő visszatér), de a műsort több diák is szavalattal, más pedig furulyaszóval színesítette. Az idő előrehaladtával a Pálfi György Tudománytörténeti Vándorkiállítást is megnyitották itt – tudományos témával felváltva az eddigi művész(et)i tárlatokat –, majd elérkezett a fénypont: Tornyai Péterné Ibolya, az 1994 óta működő „Nyitni kék” Alapítvány könyvelője vehette át az idei Bory7 emlékplakettjét. Ő az alapítvány indulásától kezdve tag, két gyermeke is ebbe az intézménybe járt. Szem előtt mindig az iskola fejlődését tartotta: azt, hogy a befolyt összegből a diákok utazni tudjanak, tanulmányi versenyekre járhassanak. Így bár fizikailag nincsen jelen az intézményben, mégis a kiváló közösség megbecsült tagja.