Ábelné Pálfi Adrienn Veronika nemcsak a gyerekekén, de a lencse nyelvén is ért

Ábelné Pálfi Adrienn Veronika nevével már találkozhattak olvasóink, hiszen remek természet fotókkal szokta elkápráztatni a feol.hu közönségét. Ennek apropóján kerestük fel és beszélgettünk a hölggyel, beteljesült álmairól:

Mi az eredeti foglalkozásod?

Óvodás korom óta tudtam, hogy tanító néni szeretnék majd lenni. Ettől az elképzelésemtől semmi nem tántorított el, mindig is nagyon szerettem iskolába járni. Az álmom, hogy felvegyenek az ELTE Tanítóképzőjére beteljesült, 2009-ben végeztem. Hihetetlen, hogy most lesz 10 éve.

Miért döntöttél a tanítás mellett?

Talán közhelyesen hangzik, de nagyon szeretem a gyerekeket. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ők is engem. Valahogy nagyon hamar meg tudjuk találni a közös hangot. Ez biztosan azért van, mert nagyon szeretek nevetni, amit a gyerekek meg is éreznek. A tanítás számomra egy olyan út, melyet teljes egészében végig lehet kísérni, mint egy élsportoló életútját. Látni azt, hogy egy kicsi gyermek napról-napra kinyílik a világ felé, egyszerűen csodálatos. Az az út, melyen én vezethetem végig, hogy megtanuljon írni, olvasni, számolni, pedig felelősséggel jár és meghatározza a jövőjét.

Játékosan, következetesen és innovatívan. Ez az én mottóm.

Miben rejlik még a tanítás miben léte?

A szülőkkel is szorosan kell tartani a kapcsolatot, hogy hasonló szellemben, a családi értékeket szem előtt tartva teljenek a gyerekek hétköznapjai. Hiszen a napjuk meghatározó részét velünk töltik és nagyon fontos, hogy ne egy teljesen máshogyan viselkedő gyermekkel találkozzon a szülő, amikor otthon van. Lépést tartani a mai Z generációval nem könnyű, de elengedhetetlen. Én az a fajta tanító néni vagyok, aki szeret viccelni, bohóckodni a gyerekekkel. Sokan mondják, hogy emellett szigorú vagyok, de ahogy az éremnek két oldala van, így a móka mellett muszáj következetesnek is lenni, hogy ne játszópajtásként tekintsenek rám. Szeretek tanítani, mert sokszínű. Nem csak a tantárgyak sokaságát tekintve, hanem a mellette felmerülő feladatokat nézve, mint egy ünnepély, vagy kirándulás megszervezése, kisfilmek, fotók, pályamunkák készítése és még sorolhatnám...

A mindennapokban pedig ezt tartom szem előtt: ,, A mosoly az egyetlen görbület, mely mindent egyenesbe hoz! ”

Jelenleg a kisfiammal vagyok itthon, amely a legboldogabb időszaka az eddigi életemnek. Látni azt, ahogy cseperedik, minden nap egyre ügyesedik, bearanyozza a pillanatokat a családunk életében.

Milyen szenvedélyednek hódolsz, mikor időd engedi?

A fotózás és a videózás mindig is a szenvedélyem volt, valamikor a gimnáziumi évek alatt kezdtem el fotózni. Ahogy haladt a kor és a technika, egyre több és komolyabb felszerelésem lett. Mindig is szerettem a különleges dolgokat és a fotózás ilyen. Nagyon jó kifejezőeszköz, olyan, mint egy aláírás. Az ember, ha jól csinálja, akkor egy regény stílusáról felismerik az írót, akkor egy fotónál is igaz lehet, ránéznek és megismerszik a fotós. egy-egy darab a személyiségéből és a látásmódjából.

Mit szeretsz a fotózásban? Miket szeretsz lencsevégre kapni?

Azt, hogy mit szeretek fényképezni nehéz behatárolni. Szeretek új technikákat kipróbálni, mindemellett minden válfaját szeretem kipróbálni a fotózásnak a portrék mellett, a babafotókon át, az esemény, természet- és makró fotózásig bármit. Sima hétköznapi dolgok mellett sem megyek el, ha egy kicsit rávilágítok, máris művészibb és részletgazdagabbá válik nagyjából bármi.

Ez „csak” egy hobbi Neked, vagy további terveid is vannak?

A fotózással komolyan is foglalkozom, a nyár folyamán hivatalosan is fotográfus leszek, ha minden jól megy. Belevágtam egy képzésbe, hogy minden háttértudással együtt, melyet a szakma rejt, kezdeti hobbiból, (melyet egyébként 15 éve gyakorlok) komolyabb vizekre evezhessek. Több platformon is jelentek már meg képeim, a nyomtatott sajtón át a televízióig. Egy ideig televíziókban is dolgoztam a kamera előtt műsorvezetőként, vagy éppen operatőrként. Rengeteg képet csináltam ebben a korszakban is sztárokról, vagy werk fotókat a forgatásokról, beszámoló riport képeket a különböző eseményekről, ahonnan tudósítottam. A Mai facebookos világban egy fotós ,,művésznevet„ használok, ez a PAViLON Art. A nevem mozaik betűiből találta még ki anno édesanyám a PAViLON nevet, melyhez hozzátoldottam az Art nevet.

Milyen kihívásokra leltél ebben a szakmában?

Például egy-egy esemény megörökítése, hogy sikerüljön elkapni a pillanat varázsát. Legyen az keresztelő, születésnap, vagy díjátadó, stb. Igazi kihívás, hiszen el kell kapni a megfelelő pillanatot. A fotózásban az a jó, hogy vannak olyan szegmensei, melyeket csak egyszer lehet megörökíteni, ezért is válik értékessé és izgalmassá oly sok dolog mellett. Vajon más is úgy látja, ahogy én? Vagy tetszik neki az, ahogyan én látom? Az évszakokat tekintve is azt tudom mondani, hogy fotózás szempontjából mind színes és témákban gazdag. Az alvó természet, az éledező természet, egy gyönyörű zöldellő határ, vagy egy ködös borús nap, de még egy zúzmarás fagyos idő is rejteget megörökíteni való szépségeket. Örömmel tölt el, amikor tetszenek másoknak a képeim. Általuk egy kicsit le tud lassulni a mai rohanó világunk, ha még csak arra a pillanatra is.

Adriennek április elsején, 17 órától egyébként megnyílik önálló kiállítása is, Székesfehérváron a VOKE Vörösmarty Művelődési Házban.