A Velencei-tavi partfal rekonstrukciós munkálatok hatásairól tartottak előadást

Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke nyitotta meg az eseményt, ezt követően pedig hidrobiológus, halgazdálkodási szakember, valamint a Duna-Ipoly Nemzeti Park tájegység vezetője vázolta a projekt környezetre gyakorolt várható hatásait.

A Velencei-tavon fontosak a nádasok – ezt a témát körvonalazta Pomogyi Piroska hidrobiológus, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakembere szerdán a vízügy konferenciáján.

Az 1920-as évektől kezdve negyven év alatt gyors elnádasodás jellemezte a Velencei-tó területét, amelynek mozaikos, szigetes szerkezete nem tette lehetővé az üdülést – vagyis a turizmus kialakítását a környéken. Pomogyi Piroska hidrobiológus így fogalmazott: a 60-as évekre alakult ki az a társadalmi – turisztikai – igény, amely mondhatni szembe ment a természettel, de még a helyi gazdasági igényekkel is – a nád ugyanis megélhetési eszköz volt a térségben.

A 60-as években kezdődő szabályozási folyamatok során, illetve az azt követő 25 évben éppen ezért főként a növényzetre irányultak a beavatkozások: nagy mennyiségű nádkotrás, hínárirtás történt, valamint feltöltötték a parti mocsaras területeket. Ennek következtében noha megindulhatott a fürdőzés a Velencei-tónál, kialakulhatott a turizmus, viszont a vízminőségvédő, tápanyagterhelés-csökkentő funkció elveszett, halpusztulás és vízminőségromlás következett be.

A 90-es években ezeket az állapotokat a szakemberek kisebb-nagyobb sikerrel tudták visszafordítani, javítani – vázolta fel a lényeget a hidrobiológus. A mostani projekt a biológiai hatások és a partfal védelem fontossága miatt, a nádasok létjogosultságát előtérbe helyezve igyekszik folytatni a munkát. A cél, hogy a társadalmi igények és a természet jól megférjen egymás mellett.