A magyarországi németek kitelepítésére emlékeztek Móron

Móron a Millenniumi Parkban áll a kitelepítési emlékmű, amely előtt fejet hajtottak a vértesaljai város vezetői, lakói, illetve a magyar határon kívülre taszítottak leszármazottai, akiknek kötelességük az emlékezés. Kollektív bűnösöknek nyilvánították akkor a németeket, azokat a szorgalmas tagjait a közösségnek, akiknek őseit valaha éppen azért csábították ide, hogy szaktudásukkal és munkabírásukkal segítsék építeni az országot.

Megbecsülés nélkül, lágerekben laktak, bányában dolgoztak

Erdei Ferenc, a móri német nemzetiségi önkormányzat elnöke a szomorú esemény emléknapján elmondta, hogy 1945. december 22-én terjesztette elő Nagy Imre a németek kiűzéséről szóló alaprendeletet. Az akkori belügyminiszter 1946. január 4-én aláírta azt a végrehajtási utasítást, amely után kezdetét vette a kitelepítés. A törvény mindazokra vonatkozott, akik az 1941-es népszámláláskor németnek vagy német anyanyelvűnek vallották magukat, vissza­németesítették a nevüket, illetve a Volksbundnak vagy valamely német fegyveres testületnek voltak a tagjai.

A bevagonírozás 1946-ban Budaörsön kezdődött, és 1948 júniusában fejeződött be. Az első hullámban, 1946 nyaráig kitelepítettek száma 8225 fő volt. A Mórról elűzött 436 család 1349 tagja csak egy húszkilós batyut vihetett magával. Ez a közel félezer család a helybeli németeknek mintegy a felét jelentette, de azok közül is, akik maradtak, sokakat megfosztottak házától, földjétől. Fejér megye akkori lakosságának tíz százalékát toloncolták ki egy tollvonással és sok vonattal.

Móron a kitelepítésnek 1998 óta van emléknapja, akkor volt éppen 300 éve, hogy a németek betelepültek, és ötven éve annak, hogy elűzettek.