Saját élményt a nyelvoktatásban is!

A magyarok idegennyelv-tudása is amolyan örökzöld téma: a felmérések és a tapasztalatok általában azt bizonyítják, hogy az elmélet mellett háttérbe szorul a gyakorlat, s még az sem mindig mer éles helyzetben megszólalni, aki egyébként hosszú évek óta tanul valamilyen nyelvet. Egy viszonylag friss, az Európai Bizottság oktatási főigazgatósága által végzett kutatás például arra mutatott rá, hogy a magyar fiatalok többsége (72 százalék) egy, maximum két nyelven tud írni és olvasni, az anyanyelvével együtt. Ráadásul nálunk van a legtöbb olyan fiatal, aki nem szeretne újabb idegen nyelveket tanulni.

Azért, hogy ez a helyzet változzon, nyilván sokat tehetnek a tanárok is. Hiszen ők azok, akik a kötelező órákon (vagy a választott, külön nyelvi képzéseken) ösztönözni tudják a tanulókat.

A Ciszterci Szent István Gimnáziumban a minap az ELTE BTK két pedagógusa tartott egy pályázat kapcsán szakmai továbbképzést középiskolai nyelvtanároknak. Az ELTE BTK Angol Nyelvpedagógiai Tanszékéről Lázár Ildikó az élménypedagógiát mutatta be a körülbelül tizenöt, különböző iskolákból érkezett résztvevőnek. Ő is úgy látja: a kommunikatív nyelvtanítás, az élménypedagógia és ezekhez hasonlók jó ideje szerepelnek a NAT-ban, mégis az a tapasztalat, hogy az órákon alig van kommunikáció, élmény. Többnyire még mindig jellemző, hogy a tanár áll, magyaráz, kérdez, a gyerekek pedig a negyvenöt percből körülbelül ötben beszélnek folyamatosan.

– „A nyelvtanulással a boldogulásért” projektben azt mutatjuk meg, hogyan lehet kooperatív órákat szervezni, s azokon alkalmazni az élménypedagógia elemeit. Mi nem csak beszélünk erről, hanem az ELTE-n ki is próbáljuk a módszereket a tanárjelöltekkel, akik később be tudják építeni az átélteket a saját szakmai gyakorlatukba. A lényeg a tapasztalás, a saját élmény. Sokan alkalmaznak csoportmunkát, szituációs és szerepjátékokat, szimulációt. Jó lenne, ha ezeket az iskolai nyelvtanárok is minél többet használnák – mondta Lázár Ildikó. Szerinte amikor a szülő iskolát választ, akkor érdemes arra is figyelni, mennyire kap szerepet a pedagógiai programban az élményközpontú tanulás, a projektszemlélet, az újabb módszerek alkalmazása. Ezekkel a nyelvtanítás is hatékonyabb lehet.

– Ma már nem muszáj utazni ahhoz, hogy a diákok külföldi társakkal kommunikáljanak. Online is rengeteg lehetőség van, s ha egy iskola elég innovatív ahhoz, hogy belemenjen egy ilyen programba, akkor összeszervezhet egy angolból vagy németből azonos szinten lévő német, dán és magyar osztályt. A közösségen belül akár féléves program is indítható, de csupán egy-egy alkalomra is összehozható a csoport – tette hozzá a pedagógus. Az angol nyelv vezető szerepe egyébként továbbra is megkérdőjelezhetetlen. A németes pedagógusoknak sem kell azonban aggódni – véli Perge Gabriella az ELTE BTK Német Nyelvoktató és Szakdidaktikai Tanszékéről.

– Az egyetemen nem panaszkodhatunk, megfelelő lét számú tanuló van. A közoktatásban pedig különféle tendenciák érvényesülnek. Van sok intézmény, ahol csak az angol az első idegen nyelv, ám például Budapesten létezik olyan iskola, amelyik megváltoztatta ezt a gyakorlatot. Ebben igen sokat jelenthet a tanár hozzáállása, tudása, az, hogyan tudja motiválni a gyerekeket. Nagy feladat azonban, hogy az angol elsősége mellett eltaláljuk, miként lehet jól pozicionálni a németet, annak oktatását. Ehhez kapcsolódik egyébként az én témám, vagyis az egyéni többnyelvűség fejlesztésének lehetőségei is. Erre sok kezdeményezés született, s az egyik azt állítja a középpontba, hogyan használható ki a nyelvek közötti hasonlóság egy nyelvcsaládon belül. Például, ha tudok németül vagy angolul, akkor miként tudok megérteni másik, germán nyelvű szöveget. Fontos az érzékenyítő szándék, vagyis annak felismerése: nem az anyanyelvi szintű tudás megszerzése a leglényegesebb, hanem hogy olyan nyelven is tudjak tájékozódni, amelyet nem beszélek annyira magas szinten.