Másodszor rendezték meg a ciszterci öregdiákok találkozóját

Tán nem is véletlen, hogy újabban mindkét erőforrást kivonni igyekeznek a forgalomból. Azonban az „Élet él és élni akar” – és bár hosszú ideig nem volt, a tavalyi első után idén megrendezték a városban a ciszterci öregdiákok második találkozóját, amelyet ezúttal, mint Orosz Ágoston igazgatótól megtudtuk, szándékosan a diáknapokra időzítettek, hogy a múlt és a jövő a 80 éves falak között találkozhasson.

A 16 órakor tartott igazgatói megnyitót Lukács László Régi tanítványok életpályája című előadása követte, amelyben Egyed Antalt és kortársait idézte meg a nagyhírű tanár. Cser-Palkovics Gergely Vörösmarty Mihály Egyed Antalhoz című versét szavalta el, majd Brückner Ákos Előd a ciszterci rend iskolai gyakorlatáról értekezett. Balsay István diákszövetségi elnök egykori polgármesterként számolt be az 1992-ben elkezdődött tradíció körülményeiről. Előadását Gyóni András címzetes igazgatóé követte, aki az átalakulás éveit idézte meg. Kicsivel hat után kezdődött beszélgetés Cser-Palkovics András öregdiákkal, polgármesterrel.

Ezeréves alapok

De ha már évszázadokat emlegettünk, ugorjunk vissza kicsit az időben. Köztudott: Székesfehérvár nyugati városfala a Ciszterci Szent István Gimnázium épülete alatt húzódik. Szücsi Frigyes és kollégái tanulmánya nyomán a város történelmét átrajzoló, nagy jelentőségű újdonság azonban – már ha a Siklósi Gyula 1981-es feltárásai során előkerült faanyagokra épülő, dendrokronológiával és radiokarbonos vizsgálatokkal megtámogatott hipotézisüket a további vizsgálatok is alátámasztják –, hogy a városfal keletkezése a 11. századra datálható. Korábban megírtuk: Szücsiék eredményeikről a Magyar Tudományos Akadémia régészeti évkönyvében, az Acta Archaeologicában számoltak be tavaly. Mint a régész szakembertől megtudtuk: ha a mostanában előkerült, és a Siklósi-hagyatékból még rendelkezésre álló további feltárt anyagok vizsgálata konzisztens eredményre vezet, a városfal 11. századinál nem későbbi keletkezés-elmélete bizonyítottá válik. Ehhez persze jó lenne a szükséges vizsgálatokkal nem várni újabb 37 évet. A város múltjának gazdag rétegzettségéhez tartozik a cisztercieké is, amelyet idén az évfordulók sora jelez. Ezek közül első a Charta Charitatis 900 éve.

A szeretet alkotmánya

– A Charta Charitatis? A prior vagy a posterior? – kérdezett vissza Dékány Árpád Sixtus ciszterci szerzetes, amikor megkértünk: mondjon pár szót a rend történetéről, és benne az idén 900 éves alkotmányáról. Pappal ne kezdjen az ember – de csak összeállt a kép: a bencés rendi Molesme-i Szent Róbert vezetésével Citeaux mellett 1098-ban új otthont alapító szerzetesek a Szent Benedek-i szellemiséghez vágytak visszatérni a Dijon alatti vadonok nyugalmában. Tették ezt a kiválás szándéka nélkül, ám az új életforma oly erővel hatotta át kezdeményezésüket, hogy – bár Róbert 1100-ban visszatért bencés anyakolostorába – a Cisterciumban (Citeaux latin neve) maradók előtt a sűrűben új ösvény bontakozott ki. A szerzetesközösség 1119-ben foglalta Charta Charitatis néven alapokmányba bontakozó önazonosságát. A magyarul a „szolgáló szeretet alkotmánya” nevet viselő irat – Sixtus szavaival – nemcsak gyakorlati szempontból, hanem szellemi-lelki szempontból határozta meg a ciszterciek belső életét. A közösség fegyelme, öltözködése, étkezési szokásai, az imádság és a munka, a szerzetesek egymáshoz való viszonya és az elöljárói funkció mind-mind szabályozás alá esnek a chartában, amely a leendő apátságok egymáshoz való viszonyáról, a filiális rendről is megemlékezett, „hogy – áll az iratban – eltéphetetlen és tartós egység maradjon fenn apátságaink között”. A magyarországi ciszterci hagyományok ősiségét jól mutatja a tény, hogy első közösségük már 1142-ben megérkezett, Zircen pedig 1182-ben telepedtek meg. Sixtustól megtudtuk: a királyi hívásra érkező rend hazánkban egykor az Árpád-ház spirituális támogatásának küldetését hordozta, de a ciszterciek hivatása a mai napig az, hogy támogassák és óvják az őket befogadó közösség spirituális épségét. Dékány Árpád Sixtus zirci apátként az elmúlt években szorgalmazta a 80 éves gimnázium kibővítését, korszerűsítését, e törekvése a 2018-as alapkőletétellel kivitelezési szakba ért. A város ma kíváncsian várja: a beruházás merre halad tovább. Azonban kis időre térjünk ismét vissza a múltba.

A török hódoltság után

33 évtizede, hogy a török, nem önként ugyan, de a térségből távozott, és a korabeli Fehérvárott is beindult a hétköznapok újratervezése. A jezsuiták iskolája a 17. század végén jelent meg a városban, és kezdetben a hódoltság és a háborúk után visszamaradt árvákat gyűjtötte falai közé. A városban a rend föloszlatásáig, 1776-ig oktató jezsuitákat a pálosok követték, ha csak egy évtizedre is – és e két rend szűk évszázada olyan személyiségeket adott a magyar kultúrának, mint Pray György, Baróti Szabó Dávid, Sajnovits János, Virág Benedek, Ányos Pál és Egyed Antal. Az 1786-ban államosított iskolák hamar hanyatlásnak indultak, és mint Berta Annamária tanárnőtől megtudtuk, a szerzetesrendek feloszlatása után a problémák nemcsak a fehérvári gimnáziumnál jelentkeztek, hanem szinte az egész ország területén, általános tanügyi válságot idézve elő. Az iskolarendszer anomáliáit az uralkodó, I. Ferenc király végül 1802-ben a bencés, a ciszterci és a premontrei rend visszaállításával orvosolta. A fehérvári iskolát először a bencéseknek szánták, Dréta Antal zirci kormányzó perjel azonban 1810-ben azt kérte: a kormányzótanács bízza a székesfehérvári és a pécsi gimnáziumot a zirciekre.

Ardere et lucere

A városban 205 esztendővel ezelőtt megkezdődött ciszterci oktatás hamarosan termett is egy Vörösmartyt, aztán sorjában esztergomi érseket (Simor), utazó-nyelvtörténészt (Reguly), orvost (Semmelweis) és építészt (Ybl), írástudókat és tudósokat bőséggel – így érkezve meg a 20. század első évtizedeibe – amikor 1921-ben az intézmény Békefy Remig zirci apát akaratából a Ciszterci Rend Szent István Gimnáziuma nevet vette föl. Békefy mestere és tanára volt Hómannak éppúgy, mint Klebelsbergnek, így aztán valahogyan az iskola bővítésének terve, a világgazdasági válság ellenére is, kivitelezési szakba fordulhatott, és 1939. szeptember 8-án zajongó ifjúsággal teltek meg a kor mércéjével mérve modern épület folyosói.

A ciszterci diáknapok rendezvényeinek hála a folyosók tegnap is pezsegtek-forrtak, és a fiatalság – őszintén szólva – ellopta a show-t az öregdiák-találkozótól – ami viszont remélni engedi: bármilyen gazdag is az intézmény múltja: a jövője még ígéretesebb. Ardere et lucere – lángolj és lobogj!