Úton egy korszerűbb haderő felé: Fehérvár a Honvédség fővárosa lehet

Mondok két véleményt, kérem, válasszon, vagy mondjon egy harmadik lehetőséget. Sokan úgy vélik, a tábornok vezényeljen, és ne politizáljon, míg mások szerint az adott tárca legjobb szakembere legyen a miniszter. És ön szerint?

– Negyvenhárom évet szolgáltam a Magyar Honvédségben, ez év elején úgy véltem, megérett az idő, hogy nyugdíjba menjek. Ekkor kért fel a miniszterelnök úr, hogy legyek honvédelmi miniszter. Korábban soha nem foglalkoztam a politikával, csak a szakmával. Katona voltam, ekként éltem meg az egész pályafutásomat, addigi életemet. A miniszterelnök úr azt gondolta, hogy azt a feladatot, amely előtt a Magyar Honvédség áll, egy volt katonának kell levezényelnie.

Akkor, májusban azt mondta: csak a ruha változott… Tényleg csak a ruha változott?

– Igen! Azóta sokkal színesebben tudok öltözködni a különböző alkalmakra. Bár a korábbi ruhám tisztelete megmaradt, de az „új ruhában” a korábbi lelkem, gondolkodásmódom mit sem változott. De másoknak is megmaradtam annak, aki voltam. A miniszterelnök úr kormányüléseken úgy szólít, hogy tábornok úr, de az is előfordul, hogy hadügyminiszternek „becéz”.

Budapest és Nyíregyháza között 250 kilométer a vasúti távolság. Ön Nyíregyházán született. Lelkében mekkora a távolság a két város között?

– Ennél talán több helyen tekintenek rám odatartozóként. Nyíregyházán születtem, de Tiszalökön nőttem fel, az ottaniak döntése alapján díszpolgár lettem. De Nyíregyházához, Debrecenhez is tartozom, nem szólva Székesfehérvárról, ahol kétszer is szolgáltam. Sokfelé húz a szívem, sok településnek van helye abban.

A Katonai Emlékparkot Pákozdon jól ismeri. Az ottani tevékenység elismerésre méltó. Miniszterként hogy vélekedik, mi hiányzik még onnan?

– Sok, sok fiatal! Hiszem, hogy akik az emlékparkban dolgoznak – mégpedig jól és nagy odaadással –, megtalálják a fiatalok odavonzásának a lehetőségét. Az odalátogatók ismerjék meg a magyar történelmet, azokat a vérzivataros éveket, amelyek miatt Magyarország megmaradhatott magyarnak. A magyar emberek pedig legyenek büszkék arra, hogy ez a nemzet él!

Vannak hadvezér példaképei?

– Amikor a történelmet, a hadtörténelmet tanultam, sok emberről gondoltam, hogy igen, ő nagy ember volt! Rengeteg hadvezértől lehetett és lehet tanulni. Nekem Hunyadi János a példaképem, akit tudása, felkészültsége, áldozatvállalása és embersége miatt nagyra tartok. Amikor 2015-ben szembesültünk a migrációval, azt mondtam: Magyarországnak itt a lehetősége, hogy bizonyítson Európának, hiszen ezt Hunyadi János megtette! De említhetném Dobó István gondolatát, aki azt vallotta: a vár ereje nem a kövekben vagyon, hanem a várvédők lelkében. Fontos, hogy a katona, a hadvezér – készülve a nagy ütközetre – mindig a katonát, az embert lássa a középpontban! Azt vallom, hogy a katona, a vezető legyen szigorú, követelményeket támasztó, következetes, példamutató és emberséges.

Miska huszárt ön avatta. A sztrádán jövők mind fejet hajtanak az óriásra nőtt ólomkatona előtt. Miska huszárnak merre kellene „mennie”, hogy még jobb legyen a múlt tisztelete?

– Amerre a Magyar Honvédség és Társadalom Baráti Kör szellemisége vezérli. Emlékeztessen a múltra, a huszárbandériumokra, a bátorságra, a hősiességre, a bajtársiasságra, a hazaszeretetre, a történelmi helyre, ahol az önálló Magyar Honvédség megalakult! Emlékeztessen 1848-tól napjainkig minden olyan katonai cselekményre, amelyre emlékezni kell, arra, hogy a hazánk jövője kizárólag rajtunk múlik!

Miska huszárunk már van. De mi is kéne még, hogy a magyar hadsereg méltó legyen a múltjához?

– Sok minden. Erős, korszerű haderő, amely tudja biztosítani Magyarország és állampolgárainak a biztonságát. Mondják, hogy a hadseregre költött pénz fölösleges, hiszen béke van. Mondják, hogy jobb lenne ezt a pénzt közlekedésre, oktatásra, egészségügyre és számtalan más területre fordítani. De ne feledjük, a történelem bebizonyította, hogy az emberek csak békében tudnak

nagyot alkotni. Ehhez pedig szükség van a hadseregre. Ennek érdekében sok mindenbe belekezdtünk. Ilyen például a Honvédelmi és haderőfejlesztési programunk és a katonai életpálya megteremtése is.

Tudomásunk szerint a hadsereg fejlődésében jelentős szerep vár Székesfehérvárra. Mit kell tenni ahhoz, hogy a város a Magyar Honvédség „fővárosa” legyen?

– Ehhez sok mindent meg kell valósítani. Köszönet az eddigi segítségért, ami pedig a jövőt illeti, elsősorban az emberre, a katonára kell figyelni. A szándék megvan, a költségvetés is megvan, meglesz. De még sok tennivaló áll előttünk, mint például az integrált hadsereg átszervezése. Külön kell választani a politikai vezetést és a hadsereg vezetését, ezért január 1-jétől létrehozzuk a Magyar Honvédség Parancsnokságát, amelynek a székhelye Székesfehérvár lesz. Bízunk benne, hogy a terveket a Parlament elfogadja (elfogadta – a szerk.), és nekikezdhetünk az építkezésnek, hogy Fehérvár a magyar katonák fővárosa legyen! Ehhez kell az is, hogy az itt élő emberek elfogadják és befogadják katonáinkat, de az oktatástól az iparon keresztül meg kell találni a cél támogatásának a lehetőségeit. Összetett, nagy és szép feladat vár reánk!