Mély csend a lelkekben – Meggyújtották Dég koszorújának első gyertyáját

A közösségi terembe vezető folyosón megannyi gyerek sorakozott fel. Szépen, libasorban, egy helyben álltak, s közben a másik háta mögül kikukucskálva követték nyomon a terem történéseit. Ott Imre Bálint esperes lépett a színpad elé. Egy méretes fatönk tetején fenyőkoszorú állt, rajta négy piros gyertya. A bal első magasba emelkedő kanóca – az esperesnek köszönhetően – egyik pillanatról a másikra felvillant, majd a gyermekek elfoglalták állóhelyüket a közönséggel szemben.

– A zajnál, a rohanásnál és a zenénél is többet mond a csend – állt meg egy pillanatra az esperes –, a csend, amely nemcsak egymás között, a teremben, de magunkban, a szívünkben, a lelkünkben és az elménkben is megül – utalt a most kezdődött karácsonyi várakozásra a lelkipásztor.

Az igeszolgálat a református egyházközség hittanosainak közreműködésével folytatódott, majd áhítattal, imádsággal, áldással zárult. Az arany-ezüst színekben pompázó, melegséget árasztó fenyőfa környéke szavalattal és énekszóval telt meg, a gyermekek mögött pedig a kis Jézus figyelt a frissen festett betlehemből, Mária és József társaságában. A „freskót” Lászlóné Kovács Márta igazgató vezetésével diákok mázolták a falra, tempera segítségével. Az ünnepi műsort szeretetvendégség zárta: javában fogyott a gőzölgő gyümölcsös tea és a vendégek párosával küzdötték le a – lila hagymás vagy anélküli, de – dégi zsírral megkent kenyeret.