Karácsony: árusnak és árujának egyaránt évente csupán pár hét a szezon

A fenyőbeszerzés minden évben az idegek harca is, a vásárló a végsőkig kivár, hátha esik az ár, az eladó ellenben tartja, mert jó előre tudja, mi lesz a maradékkal. Az árusok többsége az év karácsonymentes napjain is fenyőközeli foglalkozást űz: koszorúkészítő vagy temetői virágos, ahol a két hónapig is kitartó Nordmannok maradéka január végéig fedezi az örökzöldigényt. A lucfenyőt és az ezüstfenyőt meg egyszerűen bedarálják mulcsnak: azért is jó pénzt adnak.

Az utóbbi évek slágere a Nordmann fenyő, amelynek nevében személynév rejlik: Alexander von Nordmann finn zoológusról nevezték el így a kaukázusi jegenyefenyőt. Az örökzöldek örökzöldje azonban a lucfenyő – klasszikus formáját és varázslatos illatát tekintve mindenképpen; ráadásul most, hogy a piacokon egyre kevesebb van belőle, az ára is tartja a versenyt. Az ezüstfenyő divatja lankadóban: hullik, mint a luc, tüskéi pedig éppoly szúrósak – csak aki frissen kivágotthoz jut és akinél totyogó pici sem markolássza az ágait, az jár jól vele. Ugyanakkor, amíg az aranyfenyőt fel nem találják, a szépségverseny ezüstös első helyezettje ő.

A fehérvári helyzet

Egyes előrejelzések idénre jelentős áremelkedést jósoltak, ám piaci körsétánk ez ügyben más eredményre vezetett. Egy belvárosi áruház parkolójában ottjártunkkor épp egy nyugdíjas úr vásárolt. Károly bácsi elmondta: az idei méretben vásárolt tavaly is lucfenyőt, ami akkor kétezer forintba került, szemben az idei kétezerötszázzal. „Ha kicsit utánajárnék, kaphatnék idén is olcsóbban” – tette hozzá, de arckifejezése azt is elárulta: azért az 500 forintért ő ugyan el nem indul. A beszélgetésbe becsatlakozó árus, Attila hozzátette, külön hozatott kicsiket 2500-ért, egyébként 2800-ért adja a lucfenyő méterét. Az egy méretben sorakozó, másfél méter körüli ezüstfenyői azonban fixen ötezerért kaphatók.

A Horog utcai fenyőpiac talán az egyik legnagyobb a városban. Az ottani árusok egyöntetűen azt állították, idén sem adják drágábban portékáikat, mint tavaly. Ötezer forintért egyméteres, tízezer körül pedig kétméteres ezüstfenyőt adnak – de mint a legtöbben hangsúlyozták: nem méterre, inkább darabra megy a fa, ugyanis egy kacska másfelesért nem kérhet az ember annyit, mint egy sudárért.

Balázstól megtudtuk: kínálatát kétharmadrészt a Nordmann fenyő teszi ki, amely Zalából érkezik, Nagykanizsa alól, Surd, Liszó térségéből – mint ahogyan az árusok is, akik többsége már 20–40 éve jár vissza Székesfehérvárra. Egyikük, aki próbálta a pesti piacokat is, elárulta: ott 6-800 ezer körüli helypénzt is elkérnek tőlük, míg itt ennek a negyedéből is ki lehet jönni. – Én nem nyilatkozom, én tavaly már voltam a tévében – jelentette ki egy hölgy, de aztán csak megismételte: 17 éves kora óta árul Székesfehérváron, immár 40 éve, és legtöbb földijével együtt még az egykori Patex oldalában kezdte.

József, aki a piac rangidőseként már 45 éve jár vissza, így összegezte az árakat: ha szép, akkor általában 3000 körül kezdődik a luc, az ezüst 4000, a Nordmann métere meg 5 fölött.

Közben vásárlók érkeztek hozzá, fiatal pár, akik 180 centi körüli Nordmannt kerestek 8-10 ezer forintért. Ezüstfenyőről váltottak tavaly – az bökős volt és hamar hullani kezdett.

Andrea 10 év kihagyás után tért vissza, nem volt fája, amit piacra tudott volna hozni, de előtte 15 évig árult. Most ismét beérett az ültetvénye, így a december újra itt találta. Elmondta: a fenyőt általában november végén, december elején vágják ki Zalában, aztán együtt utaznak Fehérvárra. Eladni azonban szerinte idén is az utolsó 3-4 napban fogják őket, mint minden évben.