A forradalom emlékére lobbant a láng Fehérváron és Móron

A megemlékezés résztvevői a meghirdetett időpont előtt bő 10 perccel már szép számban gyülekeztek a helyszínen, ahol mécsest gyújtva, csöndes tiszteletadásban várakoztak. Az egybegyűltek közt megjelentek az egyházak helyi elöljárói mellett a járási hivatal és a város vezetői, képviselői, önkormányzati képviselők, a Magyar Honvédség prominense, továbbá a helyi civil szervezetek és pártok tagjai, képviselői. Pontban 17.30-kor Róth Péter és Mészáros Attila alpolgármesterek Spányi Antal megyés püspököt közrefogva megindultak mécsesükkel az Országalma felé, ahol azokat a díszkút káváján elhelyezték. Példájukat követték a többiek is, így a lehelyezett mécsesek hamarosan lobogó félkört formáztak a fehérvári jognak emléket állító Országalma körül.

Mint emlékezetes, 1956. november 4-én, szombatról vasárnapra virradóra indult meg hazánk ellen a szovjet offenzíva. A szovjet csapatok főparancsnokságát Kazakov hadseregtábornok vette át, Románia felől pedig újabb szovjet alakulatok lépték át a határt. Eközben a jugoszláv nagykövet tájékoztatta a magyar diplomáciát Tito elnök üzenetéről: a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak. Ezután, még hajnalban, általános szovjet támadás indult Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – felvették a harcot a támadókkal.

Élő, eleven emlékek

Vasárnap délután méltó megemlékezést tartottak a Millenniumi Parkban.

Ezt a várost sem kímélték az ’56-os események, ezért készült a forradalom és szabadságharc eseményeinek tiszteletére emlékmű az 50. évfordulón. Az ünnep szervezését a Móri Nyugdíjas Polgári Egyesület vállalta magára. A Táncsics Mihály Gimnázium diákjai szavaltak a Himnuszt követően, majd Horváth Zsuzsanna, az iskola magyartanára mondott ünnepi beszédet, melyben köszöntöt

te az egybegyűlteket, a megemlékezőket, és külön kiemelte az emlékezőket, hiszen vannak még sokan, akik közöttünk élnek, és élő, eleven emlékeik vannak ezekből az időkből. Hangsúlyozta, hogy mekkora kincsek ezek az emlékek, és hogy fontos lenne továbbadni a következő nemzedékeknek, mert bár vannak tankönyvek, írott források az eseményekről, de a szemtanúk beszámolói sokkal többet mondanak el, illetve mondanának el.

A beszéd végén kérte a hallgatóságot, hogy ha vannak ilyen személyek a soraikban, illetve ha tudnak, ismernek olyanokat, akik első kézből tudnak mesélni 1956-ról, az oroszok bejöveteléről és a harcokról, akkor jelentkezzenek. Rendhagyó történelemóra keretében meséljék el a mai diákoknak, hogy hogyan is zajlottak ezek a reményekkel és áldozatokkal teli órák, napok, hetek. A tanárnő beszéde után mindenki elhelyezte a megemlékezés virágait az emlékmű előtt. Utoljára a műsort adó diákok hajtottak fejet a közelgő szürkületben világító mécsesek fényénél.