Csokonai nem lehetett Fehérváré

Megemlítem, hogy koszorús költőnk, Csokonai Vitéz Mihály nagyapja, Csokonai László 1754–1762 között Alcsúton volt református lelkész. Talán az ő síremléke is áll még az alcsúti református temetőben, neve talán fellelhető a halotti anyakönyv 1762. évi bejegyzései között. A Csokonai család a Somogy megyei Csokonya mezővárosból származik (ma Csokonyavisonta). Csokonai Lászlónak az édesapja is református lelkipásztor volt, de fia, Csokonai József nem folytatta felmenői hivatását, seborvos, borbély lett. A 18. században ez céhes mesterség volt, csak céhtagként gyakorolhatták. Mesterré válásuk előtt a borbélysegédeket is vándorútra kötelezték, hogy tudásukat jó nevű borbélymesterek műhelyeiben gyarapítsák.

Csokonai József vándorútja során jutott el Debrecenbe, ahol mint borbélylegény egy Kis Hatvan utcai borbélymesterhez szegődött. Beszármazott létére gyorsan és mélyen meggyökeresedett Debrecenben, vagyont gyűjtött, a borbélycéh tekintélyes tagjává vált. Céhmester csak városi polgárjoggal rendelkező iparos lehetett. Csokonai József nem telepedhetett le Székesfehérváron, mivel az 1703-ban visszanyert szabad királyi városi kiváltságlevél előírása szerint székesfehérvári polgár csak római katolikus vallású lehetett. Debrecenben, a „kálvinista Rómában” viszont a polgárjog megszerzésénél a reformátusok élveztek előnyt. Csokonai József ezért telepedett le Debrecenben, ahol 1773-ban megszületett fia, Csokonai Vitéz Mihály, aki így lett Debrecené.