Az én Gárdonyom, avagy kikacsintás az üzleti fényképezés világából

– Üzleti fotósként dolgozol, Az én Gárdonyom fotókiállítás mégis a szülőföldedről szól. Hogy kerültél erre a vonalra?

– Születésemtől kezdve Gárdonyban – Agárdon – élek, itt is érettségiztem a helyi gimnáziumban, főiskolára és egyetemre is ingáztam Budapestre (Budapesti Gazdasági Főiskola – kereskedelem-marketing alapszak, aztán Corvinus Egyetem – vállalkozásfejlesztés mesterszak) – szóval mondhatni, tősgyökeres gárdonyi vagyok. Egyetemi éveim alatt éreztem, hogy bár nem választottam rossz pályát, mert érdekel a közgazdaság, a marketing különösen, de bizonyos szárazabb részei a szakmának kevésbé. Egy nagyobb cégben sem érzem magam igazán otthon, hiába volt nagyon jó a társaság, maga a munka kevésbé tetszett. Akkortájt már jó pár éve hobbifotós voltam – 2008 óta autodidakta módon képeztem magam –, a nagyvárost, a tó környéki tájakat szerettem fotózni leginkább, de érdekelt sok más válfaja is a fényképezésnek, a portrétól kezdve a tárgy- és rendezvényfotózásig sok minden. Ráébredtem, hogy alkotni szeretek, kreatív feladatokon dolgozni, és ezt leginkább egy saját vállalkozás keretein belül kamatoztatnám szívesen. Így ért össze a közgazdaság és a fényképészet: beiratkoztam fényképész tanfolyamra. Mikor az egyetemről és a fotósuliból szinte egy időben kikerültem, azonnal nekivágtam a fotós vállalkozásomnak.

László jelenleg üzleti fotósként tevékenykedik, kisebb-nagyobb cégek bízzák meg termék-, rendezvény- és üzleti portréfotózással. Emellett még alapszintű fotóoktatással is foglalkozik, kezdőket tanít a fotózás alapjaira: vállalkozókat termékfotózásra, „magánembereket” városfotózásra.

– Hogy jött az életedbe a fotózás?

– 2008-ban vette meg a család az első digitális fényképezőgépet, onnantól pedig nem volt számomra megállás. Élveztem, hogy kvázi a „semmiből” vagy legalábbis a környezetemből merítve alkothatok valami szépet, maradandót. Ez teljesen beszippantott: olvastam, tanultam, gyakoroltam és ismét olvastam, mert mindig jobb és jobb képeket akartam készíteni. Időről időre egyre többet fotóztam, egyre komolyabb felszereléssel, míg egy évvel ezelőtt el nem jutottam a hivatásszerű fotózáshoz.

– Fotósszemmel milyennek látod a várost?

– Nagyon szeretem Gárdonyt, nagyszerű hely, mind „civil”, mind szakmai szemmel. Megkockáztatom, hogy Magyarország legélhetőbb települései között van. Rengeteg a fotótéma! Ez a tárlat hetven fotóból áll, de így is akadt sok kép, amely már nem fért bele a keretbe, pedig amit ábrázol, az ugyanúgy szerves része a városnak.

– Mi volt ennek az anyagnak az elkészítésekor a kedvenc momentumod, helyszíned?

– Sokat kiemelhetnék, mert minden fotó egyben egy kellemes emlék is a számomra, de ami igazán felemelő érzés volt: mindenki, akihez a képek készítésekor segítségért fordultam – legyen az vállalkozás, szervezet vagy helyi lakos – nagyon készséges volt, szó nélkül segített. Számomra most derült ki igazán, hogy milyen összetartó ez a közösség, még ha a hétköznapokban mindenki a saját ügyes-bajos dolgaival is kell, hogy foglalkozzon. A kiállításon is sokan odajöttek hozzám gratulálni, a környező városokból is többen érkeztek… Nagyon pozitív, de egyben kissé szürreális élmény is volt. Sokan biztatnak, és ez rengeteg energiát és inspirációt ad a jövőre nézve, hogy töretlenül, még nagyobb erőbedobással folytassam a munkát!