Az I. világháború végének évfordulójára emlékeztek Sárszentágotán

Az imént idézett gondolatokat Bognár Károly atya formálta szavakká, mondatokká a szombaton tartott sárszentágotai szentmisén. A szertartást ezúttal az első világháború befejezésének centenáriuma alkalmából celebrálta a plébános.

– Még a győzteseknek is vereség volt az első világháború, hiszen abban szívüket, lelküket vesztették egy-egy sérüléssel vagy a csatatéren elesett társakkal. Velük együtt egy kicsit ők maguk is meghaltak – fejtette ki az atya, majd hozzátette: – Ezt a háborút nem lehet kiheverni.

Hősi halottak sora emlékeztet a múltra...

Sárszentágota az első világháborúban vesztette el harangjait: akkor, amikor a béke hírvivő eszközeiből fegyvereket gyártottak. Erről az időszakról emlékezett meg – a plébános mellett – prózában Siák Gáborné, a Magyar Rákellenes Liga Sárszentágotai Alapszervezetének elnöke, valamint versben Siák Gábor Keve. A szentmisébe foglalt ünnepség a templom kertjében folytatódott. Itt Csiák Gyula orvos, Sebestyén Zoltán polgármester és Takács Béla, a katolikus egyházközség világi elnöke köszöntötte a megjelenteket, akik mind egy szálig egy-egy pipacsot tartottak kezükben.

Pipacsokat és két fát is elültettek a templomkertben

– A pipacs mint szimbólum régóta jelen van az életünkben. Az írás szerint Jézus kiserkent véréből születtek az első piros növények; később pedig azt figyelték meg a waterlooi csatatéren vagy a Szatmári-síkságon, hogy a háborút követő néhány hét elteltével pipacstenger borította be a mezőt. Akkor úgy vélték, a hősök vére festi pirosra ezeket a virágokat – regélt a szimbólumról Csiák Gyula orvos. Ám a pipacs mellett egy másik növény, pontosabban két fa is megjelent: egy platán és egy hárs. Előbbit a plébánia, utóbbit pedig a rákellenes liga helyi alapszervezete jegyzi, szintén sajátos szimbólumrendszerrel kapcsolva az első világháborúban elhunyt áldozatokhoz, hősökhöz. A platán felfelé törő ágai emlékeztetnek bennünket arra, hogy amikor tehetjük, és szükségünk van rá, forduljunk az ég felé, hiszen imádságunk nem hiábavaló. A hárs, lévén Szent Ágota településén ültették el, a gyógyítóerőt hivatott jelképezni.

– Ami most a jelenben történik, az a múltat, a hősök emlékét idézi fel, de a jövőnek is szól: hiszen fát az ember nem magának, hanem a gyermekeinek, unokáinak ültet – szólt Takács Béla. Hozzátette: – Sárszentágotán negyven hősi halott nevét vésték bele az emlékműbe. Ez azt jelenti, hogy lényegében a település összes családját érintette a búcsú.

A rendezvényre és a háborúra mécsesek is emlékeztetik a templom előtt elhaladókat.