Számos járókelő elmélyült a KATTÁRS által kínált programokban

Mint ismeretes, szeptember 7. és 9. között rendezték meg a KATTÁRS rendezvényeit a történelmi belváros több pontján. A Székesfehérvári Egyházmegye dolgozói, intézményei ezúttal (is) az utcára vonultak, s egy olyan fesztivált teremtettek, amelyben az emberek könnyedén egymásra találtak. Rendezvényük megkerülhetetlen volt: cserkészek, vívók, egyházi tanácsadók, iskolai képviselők, hitoktatók, könyvkiadók és múzeumok egyaránt rendelkeztek standokkal, de a világi örömöket kedvelők a püspökségi sörben is megtalálhatták a kedvükre való programelemet. A háromnapos rendezvény egy igazi családi programsorozatot kínált, hiszen különleges koncertek (például a Musicolore és a Voice Drops acapella párbaja, a Kaláka zenekar megzenésített versei), jelnyelves tárlatvezetés, városnéző séta és színdarab is ékesítette a felhozatalt.

A záró, tömegeket vonzó misét Erdő Péter érsek celebrálta

A hivatalos részt tekintve a fő napon, szombaton pódiumbeszélgetésekre is sor került, melyen a többi között Spányi Antal megyés püspök, Soltész Miklós államtitkár, Cser-Palkovics András polgármester, Frenyó Zoltán MTA-munkatárs és Écsy Gábor, a Katolikus Karitász igazgatója is felszólalt. Mint Ugrits Tamás főszervező elmondta, a Városház téren az egyházi tevékenységek gyakorlati oldalát tapasztalhatták meg a látogatók, a városházán pedig mindehhez a szellemi hátteret biztosították. Soltész Miklós az egyházak történelmét idézte fel, hozzátéve, az 1990-ben elindult változásoknak köszönhetően ma már szerencsére egyre több egyházi intézményt tarthatunk számon. E téren hiányosság az egyetemi képzéseknél jelentkezik, hiszen ezekben az intézményekben nem tudnak elég szakembert, például szociális gondozót képezni. Céljuk, hogy a jövő tanárai, pedagógusai ne csak képzettek legyenek, de hitelesek is, a keresztény eszméket át tudják adni a gyermekeknek.

Cser-Palkovics András az egyház és az önkormányzat közötti élő kapcsolatokról beszélt. Arról, hogy a két intézmény Székesfehérváron elválaszthatatlan egymástól: ezt jól mutatják a történelmi belváros intézményei, a városlakók között tevékenykedő szervezetek – például a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat –, a városi rendezvényeknek is helyet adó múzeumok, a turistákat is vonzó templomok (mint az épített örökség részei), a civileknek szóló Szent István-díj, valamint a Megyeház utcai épület, amely egyházi tulajdonban van, mégis az önkormányzat működtet ott óvodát.

A legszemléletesebb példákat – miszerint az egyház és a „polgári” rendezvények kéz a kézben járnak – mégis a KATTÁRS programjai hozták. „Ne bánts, világ!” – szólalt meg a dal a Városház téri nagyszínpadon, mire a Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének gondozottjai szalagtáncba kezdtek. A Karitász által felkarolt lakók mindent elmondtak. „De jó lenne jónak lenni” – énekelték közösen –, majd egyikük Aranyosi Ervin Lélek-konyha című versét megidézve szavalta, hogy „a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal”.

– De igaza van! – nyugtázta szemét törölgetve egy férfi a hátsó sorokban. S az egyetértés akkor sem hagyott alább, amikor a gondozottak arról szóltak: tőled és tőlem szép színes a világ…