Tízéves a csákberényi Retye-rutya tábor

A Nefelejcs Kulturális és Hagyományőrző Egyesület által 10 éve elindított Retye-rutya tábor a Pátrácosnál, röviddel az indulás után, alaposan elázott, de nem adták fel. Ez egy összeszokott csapat, négy új belépővel, sok régivel, köztük nem egy húszévessel, akik már a kezdetek óta itt táboroznak.

Sáfrán Andrásné Irén, az egyesület elnöke beszámolt arról, hogy az út mentén találtak 18, ismeretlenek által kiásott, „szárnyas bombát”, és alig tudták a megfelelő szerveknek jelenteni, mivel az úti cél Kápolnapuszta volt, ahol csak a közeli dombokra felkapaszkodva lehet térerőt varázsolni a telefonokra. Két napig voltak a vadászház lakói sok játékkal, kézműves foglalkozással.

„Gyorsan elrepült a két nap a II. világháborúban megsemmisített falu szomszédságában”, emlékezett vissza Sáfrán­né, aki óvónő, így minden gyermek számára csak „Óvóka”. Felkapták a Retyerutyát, hogy a hét második fele a békés Vérteskozmán telhessen. A csákberényi csapattal párhuzamosan volt ott egy másik tábor is, így az apró falu lakossága arra az időszakra közel a négyszeresére duzzadt. Számháború, karkötőkészítés, focikupa, kincskeresés kötötte le a gyerekeket. Az „angyalkázás” játék volt a legjobb, meséli Óvóka, mert az a játék nem is annyira játék. Mindenki húz egy nevet a kalapból, és a tábor végéig annak kellett az őrangyalának lennie, akinek a neve a papíron szerepelt. Sokan az első pár órában rájöttek, ki is vigyáz rá, de volt olyan is, aki távolból, feltűnés nélkül egyengette a védence útját.