Ráckeresztúri általános iskolások jártak Erdélyben

Egy évvel ezelőtt jó néhányan megtették már a Ráckeresztúr–Székelykeresztúr közti hosszú utat, s sok-sok élménnyel, életre szóló emlékekkel tértek haza. A sikeren felbuzdulva e nyáron újra útra kelt a nagy csapat: Drozdikné Nagy Ágnes Tünde, Endrődi Noémi és Fekete Éva pedagógusok vezetésével vágtak neki a kalandokban bővelkedő hétnek a vállalkozó kedvű gyerekek, akik valamennyien a Ráckeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói. A két település közti kapcsolat évek óta egyre szorosabb és szorosabb lesz a Keresztúr Nevű Települések Szövetsége által szervezett Keresztúr-találkozók és közgyűlések által, így nem véletlen, hogy az erdélyi kirándulás bázisa éppen Székelykeresztúr lett. A hétnapos kirándulást némiképp az időjárás is befolyásolta, de a lényegen nem változtatott az eső s a köd sem. Amit elterveztek, azt meg is valósították.

Jártak a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, a fazekasságáról nevezetes Korondon, valamint a Zetelaki víztározónál és a Maros folyó forrásánál. Máréfalván a mívesen faragott székely kapukkal ismerkedtek meg közelebbről, Parajdon felfedezték a Kárpát-medence egyik hajdani legfontosabb sóbányájának rejtett zugait is. Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál koszorút helyeztek el, s tiszteletüket tették a Trianon-emlékműnél. A csíksomlyói kegytemplom, a szovátai Medve-tó, Brassó és Szászhermány nevezetességei megtekintését követően a Madarasi-Hargita következett. Az út egy részét traktorral tették meg a gyerekek és kísérőik, majd a legbátrabbak és legfelkészültebbek gyalog küzdöttek a vizes, sáros hegyi úton. A Petőfi suli diákjai nem feledkeztek meg a Petőfi-emlékhelyekről sem: a fehéregyházi Petőfi -emlékműnél, illetve a székelykeresztúri Petőfi -körtefánál és -szobornál is koszorúztak.