2018.08.23. 11:30
Ima az alcsútdobozi kastélykertben, ötvenhat év után
Habsburg Mihály két és fél esztendős volt, amikor a család 1944. végén elhagyni kényszerült az országot. A kastélykertben 1990-ben imádkozhatott újra gyermekkora színhelyén, amelyről annyit álmodtak testvéreivel a távollét idején.
Habsburg Lotharingiai Mihály meghatottan szólt a szentmise előtt a kis kápolnában
Fotó: Pesti Tamás/Fejér Megyei Hírlap
Részese volt idén is a helyi ünnepségnek Habsburg Lotharingiai Mihály főherceg – tradicionális e megszólítás, s nem kötelező – az önkormányzat meghívására. Testvére, Kinga is részt vett az alcsúti kápolnában tartott misén – ez szintén hagyomány több éve.
Tóth Erika polgármester üdvözölte a megjelenteket, megidézte Szent István királyunk alakját, történelmi jelentőségét, a magyarság megmaradásának zálogát. Felkérte a jeles vendéget, hogy egykori otthonában szóljon emlékeiről, kötődéséről. Habsburg Mihály alig két és fél esztendős volt, amikor a család 1944. végén elhagyni kényszerült az országot, az 1980-as években kicsit inkognitóban térhetett először vissza. A kastélykertben 1990-ben imádkozhatott újra gyermekkora színhelyén, amelyről annyit álmodtak testvéreivel a távollét idején, a szülők meséi nyomán, mondta el.
– Felemelő és megrendítő minden alkalom ebben az újjáépült kis kápolnában találkoznunk – szólt meghatottan Habsburg Mihály a mise előtt. – Ükapám, József nádor választotta kétszáz éve a festői vidéket, hogy itt is otthonra leljen. A kicsiny családi kápolnát dédapám, József Károly nagyobbíttatta meg, s tárta ki szeretettel a falu katolikus népe előtt. Az 1880-as években Vaszary Kolos főapát javasolta a családnak, hogy az oszlopos istállóból alakítsanak nagyobb kápolnát, s a meghökkent ellenvetésre csak annyit érvelt: ahol az emberiség megváltója született, korántsem volt ilyen szép, mint az istálló…
Varga Imre plébános, címzetes esperes celebrálta a misét, szentbeszédében az ismert példázatot idézve a sziklára épített házról. Közismerten bátor megfogalmazásainak egyikeként elmondta: a jelen időben újra kell foglalnunk a hazát, újra kell keresztelni a magyart, s meg is kell védenünk otthonunkat. Ki kötelezhet bennünket, hogy befogadjunk egy bomlasztó, hideg hitvilágot ezeréves kereszténységünk nyomán? Segítsük a menekülteket szülőföldjükön, ez az isteni parancs, s nem más, utalt a világ napi történéseire. Varga Imre megáldotta az új kenyeret, a mindennapi lét és biztonság szimbólumát.
Az augusztus 20-iki megemlékezés alkalmával mindig bemutatkoznak helyi alkotók, ezúttal két fiatal fotós, Tóth Flóra és Grim Dávid festői képeit ajánlotta a látogatók figyelmébe H. Kolláth Mária építészmérnök.