Április óta földön, vízen, levegőben folyik a küzdelem a szúnyogok ellen

A biológiai módszer lényege, hogy egy baktérium által előállított fehérjét juttatnak a vízbe, amely célzottan csak a szúnyoglárvákat pusztítja el. A biológiai gyérítőszer napszaktól és időjárási körülményektől függetlenül a vízbe juttatható, és a szúnyoglárvákon kívül más élőlényekre nem jelent veszélyt. A kémiai szúnyoggyérítés során ellenben irtószert juttatnak a levegőbe. Ugyanezt a szert alkalmazza a mezőgazdaság is rovarirtóként, csak tízszer nagyobb koncentrációban. A szúnyogok érzékenysége miatt gyérítéskor azonban elegendő minimális mennyiségben kijuttatni ezt az anyagot, hektáronként mintegy fél litert, amely még hosszú jelenlét esetén sem okoz egészségügyi problémát sem emberre, se háziállatra. A méheket azonban óvni kell, így a méhészeket a tervezett kémiai szúnyoggyérítés előtt értesítik.

Szúnyoginvázió idején csak kevesek agyán fut át elsőként az, hogy szakembert hívjon, de a jövőben nem árt szoktatnunk magunkat ehhez a gondolathoz. Legalábbis ha fel akarjuk hívni a katasztrófavédelem figyelmét arra, hogy a teraszunkon katasztrofálissá vált a helyzet. Idén ötödik éve a katasztrófavédelemhez tartozik ugyanis az országos szúnyogirtás, vagy ahogyan Mukics Dániel tűzoltó őrnagy, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság helyettes szóvivője fogalmaz: a szúnyoggyérítés. Gyérítésről beszélnek a szakemberek, hiszen bevallott cél nem lehet egy faj kiirtása – jóllehet a közvélemény, a szúnyogok esetében, emocionális alapon talán mégis inkább a kiirtásra szavazna.

– Az egész a 2013 júniusában a Dunán levonult, történelminek nevezhető árhullám idejére vezet vissza bennünket – kezd bele a nagy ívű explanációba a helyettes szóvivő. – Akkor, a levonuló árhullámot követően olyan fokú szúnyogártalom alakult ki, hogy a magyar állam úgy döntött: a katasztrófavédelem koordinálja a központi szúnyoggyérítést. Azóta ez változatlanul és ebben a formában történik, vagyis a katasztrófavédelem rendelkezik arról, hogy az általa megbízott szakértők és kivitelezők hol és miként gondoskodjanak a szúnyoggyérítésről. Nem arról van szó tehát, hogy a katasztrófavédelem szakemberei végzik a gyérítést, hanem hogy a katasztrófavédelem írja ki és koordinálja az összességükben évi másfél milliárdos közbeszerzési eljárásokat. Az egyiket magára a szúnyoggyérítésre, a másikat pedig a szakértői tevékenységre: az úgynevezett csípésszámlálásra.

A központosított szúnyoggyérítés egyik nagy előnye az – emeli ki Mukics Dániel –, hogy nagyobb tételben olcsóbban szerezhető be a gyérítéshez használt kémiai és biológiai irtószer. Másrészt így nem az önkormányzat költségvetésétől, hanem a szúnyogártalom tényleges nagyságától függ, hogy hol és mekkora beavatkozás történik. Korábban minden önkormányzat külön-külön végezte a feladatot, így előfordult, hogy két egymáshoz közeli település egyikében volt szúnyoggyérítés, a másikban pedig nem. A szúnyogok a nem kezelt területről kiindulva gyorsan el tudtak újra szaporodni ott is, ahol már permeteztek. A központi irányítás előnye, hogy régiónként permetezik az egyes területeket.

A jelenlegi rendszerben a gyérítés mindig ott történik – folytatja a szóvivő –, ahol a szakértők szerint ténylegesen és aktuálisan nagy a szúnyogártalom. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy a szúnyogok száma olyannyira sok, hogy az zavarja az ő komfortérzetét, nincs más teendője, mint hogy ezt jelezze az önkormányzatnak. Az önkormányzat ezt követően vagy saját költségvetése terhére megrendel egy szúnyoggyérítést, vagy továbbítja a jelzést a katasztrófavédelemnek. A katasztrófavédelem kiküldi a szakértőit, akik csípésszámlálást végeznek. Ez úgy történik, hogy a számláló, alul zárt ruházatban, fölül rövid ujjúban kiáll, és ha egy szúnyog rászáll, és megkezdi a táplálkozást, a számláló a szúnyogot egy szívócsőbe fölszippantja. A vizsgálat tíz percig tart, az eredményt hattal megszorozzák, és ha a szám eléri az 50 csípés/óra/fő számot, akkor a katasztrófavédelem kiterjeszti a központi szúnyoggyérítést az adott területre.

Fontos, hogy mindig adott napszakban és területen, továbbá mindig ugyanaz az ember végezze a vizsgálatot, hiszen közismert, hogy a szúnyogok ízlése (is) különbséget tesz ember és ember között. Fejér megyében eddig főként a Duna vonalán volt kémiai gyérítés Ercsitől lefelé Baracs, Kisapostag, Kulcs Adony és Rácalmás térségén át Dunaújvárosig, de június 28-án permeteztek Pákozdon és Gárdonyban is. Székesfehérvár egyelőre nem szerepel a kezelt területek térképén.