Szavak, képek Bodajkról: albumban gyűjtötték össze a tízéves város szépségeit

A Bodajk szóban és képekben kemény borítójú, kis alakú kötet, rendkívül gazdag kép­anyaggal. A polgármester, Wurcziger Lóránt több nyelven is olvasható köszöntője után a település 1856-ban készült ábrázolását veheti szemügyre az olvasó, amelyen rögtön felismerheti a kastélyt, a kálváriát és a kegytemplomot. Aztán régi képeslapok következnek. Az ezt követő fotók már az elmúlt esztendők történéseit idézik. Például a református egyházközség szervezte kulturális eseményeket, a bodajki búcsút, vagy a korábbi években megrendezett városnapokat. A kötetből – mások mellett – nem maradhatott ki a Hang-Szín-Tér Művészeti Szakgimnázium, a 3Falu Táncműhely vagy a nyugdíjasklub sem. Népszerű hagyománnyá vált mostanra a forraltbor-főző verseny, vagy a januári csobbanás a tófürdőben. Ezekről is találunk fotókat.

Ami pedig az írásokat illeti. Bakonyi István, a megye jeles irodalomtörténésze bodajki származású. Az ő tollából két írás is olvasható a kötetben a településről. Ezekben gyermekkorának élményeit, illetve felejthetetlen személyeit idézi föl.

Kovács Imre Attila, aki – Bakonyi István mellett – ugyancsak szerzője lapunk irodalmi rovatának, felnőtt fejjel került Bodajkra és már nem ott él. Ő tehát nyilván egészen más szemszögből látja a települést. A Bodajki anziksz című írásában három dolgot emel ki, amelyek szerinte a leginkább a meghatározók a fiatal város számára. Az első – a nagybetűs – Kastély. A Kastély mellett Bodajk másik ikonikus „intézménye”: a Tó – fogalmaz Kovács Imre Attila, aki szerint a Tó, amelynek sorsa körül – a kastélyhoz hasonlóan – szintén voltak korábban kérdőjelek, arra tanít, hogy a természet sincs ingyen, és arra, hogy nagy a mi felelősségünk. Annak a hármas egységnek, amely Bodajk szellemiségét adja, Kovács Imre Attila szerint (is) a Kálvária a harmadik eleme. Amely ittlétünk megnemesítésére int.