Hiánypótló kötet Sárkeresztes népi jogéletéről, társadalmáról

Mindezeket jogszokások határozták meg. Székesfehérvár áldásos árnyékában címmel – Sárkeresztes népi jogélete 1867-1959 alcímmel – jelent meg könyve Gelencsér Józsefnek. A szerző sárkeresztesi, az övei előtt elmondott könyvbemutatóján jártunk.

A szerző szerint kötete nem Sárkeresztes története, nem is népszokások lajstroma, s nem a népi kultúra jegyzéke, hanem a népi jogszokások gyűjteménye. A paraszti közösség – akár még a törvények, rendeletek ellenében is – kialakított és alkalmazott jogszokásokat. Aki ezeket nem tartotta be, azt megkiabálták, kibeszélték, vagy éppen kitáncolták. Utóbbi csapást arra a lányra mérték, aki nem volt hajlandó egyes legényekkel táncba menni.

Vissza az alcímbe foglalt évszámokhoz! 1867 a kiegyezés éve, 1959 a termelőszövetkezetek megjelenésének ideje.

– A hagyományos paraszti társadalom e két időpont között élt – mondta a szerző, aki röviden felelevenítette a falu nevének történetét is. Keresztes születésének kezdete a török idők végére datálható. A helybeliek egykori kiejtése szerint: „Körösztös”. A 19. században jelent csak meg a Sár-Keresztes formula. Eleinte így, kötőjellel. 1906-ban lett a község hivatalos neve Sárkeresztes.

Az újdonat elnevezés ellen hiába tiltakozott a község elöljárósága. Hiába ajánlották alternatívaként a Fejérkeresztes nevet.

– Sárkeresztest össze fogják keverni Sárkeresztúrral – idézte az egykori vezetők aggodalmát Gelencsér, aki szerint ez a jóslat beigazolódott.

A kovácsok a falubeli parasztoknak általányban élezték a lópatkót, a fizetség összege nem volt egységes, azt a földjük nagysága alapján határozták meg. A „valuta” gabona volt, nem csilingelő aprópénz. Aratás, cséplés után kellett fizetni. A könyv feleleveníti azt a jogszokást is, amelyet Sárkeresztes régi, 1959 előtti településszerkezete hívott életre: a helyiek átjártak egymás udvarán, hogy célszerűbbé tegyék az életet. Ezt az emberek kölcsönösen tudomásul vették. A párhuzamosan húzódó utcák miatt volt erre szükség.

– Ez emberi kapcsolatokat tartott fönn! S elősegítette a közösség ellenőrzését egyes emberek fölött – emelte ki Gelencsér József eme jogszokás hozadékait.