Nyugdíjasok adományaiból állították a Szűz Mária szobrot Almáson

Tele volt emberekkel vasárnap a magyaralmási római katolikus templom. Még a kórusra is jutott belőlük. A tudósító is bejáratnál állt meg két babakocsi, illetve karonülő utasaik társaságában. Ének- és orgonaszó mellett, egyházi személyek kíséretében, a hívek sorfala közt vonult az oltárhoz Spányi Antal. A megyéspüpököt a fiatal plébános, Mórocz Tamás köszöntötte, aki elmondta: közös összefogással készült a szobor és annak gyönyörűen parkosított környéke, amely – ezt szeretnék – a találkozás helyéül szolgálna.

Isten szép, ékességes, szeretetteljes, harmonikus világot teremtett, amelyet ajándékba adott az embernek – mondta el prédikációjában a püspök. A világ azonban a sátán működése következtében megtelt önzéssel, féltékenységgel, irigységgel. Az ember pedig már önmagával sincs harmóniában. Az ígéret azonban, amit Isten tett az embernek, beteljesült Krisztusban. A megváltás által Isten gyermekeivé lettünk. A szentek támaszt, segítséget jelentenek nekünk ahhoz, hogy eltaláljunk Jézushoz, és általa az Úrhoz – folytatta Spányi Antal. És kiváltképp igaz ez Szűz Máriára. Úgyhogy ha a most felállított szoborra nézünk az almási templom előtt, akkor jusson eszünkbe: van oltalmazónk, közbenjárónk akkor is, ha túl sok a bűnünk, és úgy érezzük, nem fordulhatunk közvetlenül Istenhez.

Ünnep, ünnepet követ – ezzel kezdte rövid beszédét a szentmise végén a magyaralmási katolikus egyházközség világi elnöke, Bechtold Péter, aki emlékeztetett a diakónuszentelésre, meg Horváth József atya aranymiséjére, amelyek szintén az elmúlt napokban történtek. A kedvesség, ami Szűz Mária szobrából árad, legyen meghívó az Isten házába, ahol adassék meg mindenkinek a találkozás öröme ember és ember, illetve ember és Isten között – fogalmazott.

Pintér Balázs móri szobrászművész alkotását a mise után a megyéspüspök és maga az alkotó leplezte le. A szobrot Kovács Gergelyné, budapesti kultúrtörténész méltatta.

A szoborállítás gondolata Polgár Antalné nyugdíjas pedagógustól eredt. Ő egy évtizeden át spórolt a szoborra, a pénzt aztán mások is kiegészítették. Az idős adományozók közül hárman az ünnepség végén a püspökkel kerültek közös fényképre. Egyikük, akit roppant mód meggörnyesztettek az évek, a szobor talpazatának dőlt, hogy fejét fölemelhesse. Ő volt a legelső, aki támaszra lelt az almási Szűz Máriában.