Nyolc hét önzetlenség a sörédi táborban

Július elején indul a táboroztatás, hetes turnusokban, nyolc héten át, egészen augusztus végéig. Az első turnus vezetőjével, Ispán Mónikával beszéltünk, aki csak nehezen tudott időt szakítani ránk, mert ez egy speciális tábor, amely az önkéntes segítőktől kiemelt odafigyelést követel.

– Sok 20–50 év közötti, kerekesszékes és középsúlyos fogyatékos van az általam vezetett csoportban, és összesen negyvenöten vagyunk. Ebből húsz fő a táborozó, és huszonöt a táboroztató. Gyakran elhangzik, hogy sérült fiatalok, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyolc hét alatt több olyan régi barát is ellátogat ide, aki az alakulás óta visszatérő nyaraló. Őket hívjuk úgy, hogy „régebb óta fiatalok”. De lesznek majd gyerekek is, ők a „Törpe csoport”. Kik és miért vállalják a segítő vagy konyhai munkát? Személyes érintettség vagy elhivatottság? – kérdeztük.

– Ez teljesen önkéntes alapon működik. Vannak itt középiskolások, szeminaristák, gyógypedagógusok, hivatalnokok. Ritka a személyes érintettség, legtöbbször ismerősön keresztül jönnek ide, és a közösség tagjai maradnak. Én hat éve kerültem ide, Tornyai Gábor plébános úron keresztül. A sérült emberekkel való munka, törődés érzelmileg sem egyszerű. Ki hogyan kezeli ezt? – kíváncsiskodtunk.

– Nagyon változó. A kispapok közül volt, aki félve érkezett, s megdöbbentő volt a szeretet, amit kaptak, és amit adni tudtak. Persze van olyan is, aki soha többet nem jön. A legszebb azonban az a történet, hogy középiskolások itt szerettek egymásba, majd összeházasodtak, s azóta a gyermekeikkel közösen jönnek.