Szarajevói látogatás – Fehérvári katonák üzentek itthonra

A videót megtekinthetik az újságban!

Ez nem vicc. A Szarajevóban készített anyag rövid videóját bárki megtekintheti a Fejér Megyei Hírlap május 26-i számának 11. oldalán.

Telefonjára töltse le az ingyenes Layar nevű programot (bármely operációs rendszerhez rendelkezésre áll)! Indítsa el a Layart, majd fordítsa telefonja kameráját az újság 11. oldalára, ekkor koppintson a képernyő közepére, várjon pár másodpercet, és elindul a videó! A telefonját forgathatja, közelítheti, távolíthatja, csak az alapot jelentő kép maradjon a képernyőn, úgy folyamatos lesz a videó lejátszása! Ha telefonját elfordítja az oldaltól, akkor leáll a videó, ha visszafordítja, folytatódik.

Jó szórakozást!

Már szokássá vált, hogy a katonaváros Székesfehérvár civil polgárai köszöntik a szolgálatot teljesítő katonáit. Így történt ez május derekán is. Akkor Mihócza Zoltán vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) törzsfőnöke kijelentette: „Jó katonának lenni Székesfehérváron!” Ám a fehérvári katonák nemcsak otthon szolgálnak, hanem szerte a világban. Egy kisebb kontingens Szarajevóban teljesít békemissziót. A többségében Fejér megyei katonák egy kisfilmet készítettek magukról, amivel üdvözölték az itthon maradottakat. Ez megindította a civil közönséget és egy vastapssal üzent a szarajevói alakulatnak, hogy tudják meg, összetartozunk. Cser-Palkovics András polgármester akkor kapott meghívást Mihócza Zoltántól egy kétnapos szarajevói látogatásra. A polgármester ígéretet tett, hogy a vastapsot, a köszönetet átadja a külhonban munkálkodó katonáknak. Ígéretét ezen a héten teljesítette. Mihócza Zoltán vezérőrnaggyal közösen látogattak el Szarajevóba, hogy a magyar honvédelem napját a békemisszió magyar katonáival ünnepeljék. A katonásdi – hölgyek számára is – kemény, férfias hivatás, amire nem jellemző az érzelgősség. Mégis ezek a kemény fiúk, hölgyek meghatódtak, hogy otthonról üzennek, hogy egyáltalán számon tartják őket. Tudni kell, hogy a százarcú Szarajevó egy puskaporos hordó, s hogy a béke mégis tanyát vert, az annak a többnemzetiségű NATO-kontingensnek, köztük a magyar honvédeknek köszönhető, akik bármikor készek a bevetésre. A béke megőrzése a közelünkben, itthon is fontos, és addig jó, amíg erről kevés szó esik. Békeidőben nem szoktak a katonáknak üzenni a civilek, most mégis megtették, s ez megindította katonáinkat.

A kétnapos látogatás első napján szakadó esőben, a villámdörgés robajában fociztak a magyar bakák, ahol a kezdőrúgásra Fehérvár polgármesterét kérték meg. Kiképzési bemutatót tartottak, aminek látványától is lihegett az ember. És nyugodjon meg mindenki, a hölgyek is azt csinálták, amit a férfiak.

A látogatás másnapjára kisütött a nap, ami érthető, hiszen ünnepi állományüléssel emlékeztek meg a magyar honvédelem napjáról. Jeles nap volt az 1849. május 21-én, amikor a magyar szabadságharc tavaszi hadjáratában háromhetes ostrom után a honvédjeink visszafoglalták Buda várát.

– Történelmünk során katonáink a honfoglalástól a banderiális hadseregeken át a végvári vitézeken és a nemzeti jelképpé vált lovas huszárokon keresztül a múlt század háborúiban harcoló bakákig újra és újra bebizonyították, hogy a magyar katona minden körülmények között helytáll! – mondta ünnepi beszédében Soltész Róbert tizedes. Beszédét a fiatal tisztes ezzel a gondolattal fejezte be: – Viseljük büszkén az egyenruhát, hisz olyan szimbólum ez, melynek kimondatlanul is üzenete van szeretteink, a hazánk és a világ felé! Amely nem más, és nem lehet más, mint a magyar nemzet évszázados értékeinek és eszmeiségeinek védelme.

Az ünnepség után Mihócza Zoltánnak és Cser-Palkovics Andrásnak katonai kísérettel bemutatták Szarajevó történelmi belvárosát, a muszlim, az ortodox és római keresztény, valamint zsidó hit egyvelegét.

Szeretem a hazámat – Barna Renáta őrvezető

Agárdi vagyok, de Székesfehérváron születtem. Székesfehérvár a második otthonom, a honvédség pedig a második családom! Nagyon örülök, hogy az itteni állomány befogadott és húgukként tekintenek rám. Bármire lenne szükségem, tudom, hogy azonnal ott lennének. Nehezebb nőként katonának lenni, mert talán kicsit többet kell tenni azért, hogy elfogadjanak, száz százalékot akarok elérni mindenben, amit a fiúk is elvégeznek. Ha a képességeimmel fele annyit el tudok végezni, mint a fiúk, és azt elismerik, akkor már nagyon boldog leszek.

Egyébként alapból fiús beállítottságú vagyok a hobbi területén is. Gyerekkorom óta járom a katonai rendezvényeket, a kecskeméti repülős napot, a pákozdi emlékparkot. Utóbbinál fogalmazódott meg bennem legelőször, hogy katona legyek. A 2007-ben felavatott székelykapun megláttam azt a feliratot, hogy “Isten után a legszebb és legszentebb név a honvéd-nevezet”.

Édesapám sokat mesélt nekünk a sorkatonai szolgálatáról. Mindig, mindenben mellettem volt, és a mai napig mellettem is van. Ő bejött velem a toborzóirodába, asszisztált végig, amíg katona nem lettem. Édesapám igen nagy hatással van rám. Az egyenruhára pedig büszke vagyok, mert szeretem a hazámat!

Köszönöm a hitet! – Mihócza Zoltán vezérőrnagy

Amikor jelezték nekem, hogy az ünnepi állományülésen a polgármester úr után kell megszólalnom, éreztem, hogy fel kell kötnöm a nadrágot. Most viszont egy tizedes után kell felkötnöm a nadrágot. Kiváló beszéd volt, ami után nehéz megszólalni. Nagyon köszönöm azt a hitet, ami sugárzott az ön beszédében! Köszönöm önöknek, hogy helytállnak, hogy eseménymentes ez a misszió!

Sokat gondolok haza – Soltész Róbert tizedes

Székesfehérváron születtem, ott is éltem. Márciusban jöttünk ide, Szarajevóba. Első alkalommal folytatok missziós tevékenységet. Ezt olyan lehetőségnek látom, ahol tapasztalatokat lehet gyűjteni. Szeretnék más missziós helyen is szolgálni! Ezen a helyen rendszeresen adunk szolgálatokat, amelyek részleteiről természetesen nem beszélhetek, a szolgálatok között pedig speciális kiképzésekben veszünk részt.

Elég komoly felkészítésben volt részünk, ahol az itt szolgáló teljes állománnyal nagyon sok időt töltöttünk együtt. Nyugodtan kimond hatom: egy jól összekovácsolt, nagyszerű társasággal lehetek itt. Sokat gondolok haza is, az otthoniakra, de a kapcsolattartás tökéletesen biztosított a táborban, ezért a honvágyat könnyebb kezelni. Bár az a dolgunk, hogy minden eshetőségre készen kell állnunk, mégis remélem, nem lesz szükségünk erre, s ezzel minden bajtársam így van.

Mint oly sokunké, az én édesapám is sorállományú katona volt, akitől sokat hallottam a honvédségről. Négy évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy kipróbálom a képességeimet, és beállok a honvédség soraiba. Kimondottan szívmelengető volt, hogy a polgármesterünk tolmácsolta az otthoniak üzenetét. Nagyon jól esik, hogy gondolnak ránk, és mi is sokat gondolunk az otthoniakra.

Köszönet jár nekik – Cser-Palkovics András polgármester

Ne felejtsük el: azt, hogy mi otthon biztonságban, nyugalomban, kiszámítható fejlődés között élhetünk, az nagymértékben köszönhető a katonáinknak. A meghívásukat Szarajevóba megtisztelőnek tartom, és örömmel jöttem hozzájuk. Pár óra alatt értünk ide, és az mindenképpen megnyugtató, hogy béke van itt, a nem is olyan rég még háborús övezetben, és ezt a mi katonáink biztosítják.