Pünkösdi sárkányeresztő találkozót rendeztek Pákozdon

A kilátás páratlan, a hangulat príma, a kikapcsolódás garantált. A légben színes sárkányok szállnak, suhanó röptük a szelek szárnyára kap. A nemzetközi sárkányeresztő találkozót 1990-től jegyzi a település, szombaton és vasárnap már a huszonnyolcadikat rendezték a Sárkánydombon, éjszakai röptetéssel megspékelve. Mindegyik sárkány csak a számára megfelelő szélerősségben repül, s minél gyorsabb a sárkány, annál nehezebb az irányítása – áll a többi között a sárkányeresztés kézikönyvében.

„Sárkánydomb?” „Igen, eltévedtem.” A házaspárral félszavakból is értjük egymást. A portájuk előtti virágos kertben szorgoskodnak, s készségesen útbaigazítanak. „Ma nem is terveztem, hogy felmegyek” – mosolyog még búcsúzóul az asszonyka, majd azonmód villan is a szeme, és férjura inkább visszanyeli, amit mondott volna. Valahogy úgy lehet vele az amazon, mint Cyrano, aki magát finom szellemességgel gúnyolja, de mástól nem tűri el.

Egy mondás – vagy reménység – szerint az az idő, amit az ember sárkányozással tölt, nem számít bele a kiszabott élethosszába.

Takács János polgármester feloldhatatlannak tűnő dilemmáját is megosztja a krónikással. Köszöntővel szolgáljon a sokaságnak, vagy pedig az unokáira vigyázzon a forgatagban? Persze az ünnepélyes megnyitó nem marad el: hogyan is pöröghetnének tovább nélküle az események?

A hétvégén, a Sárkánydombon számos attrakció várt a kicsikre és nagyokra egyaránt: megnyitotta kapuit a Sárkányvár, játékokkal, zsákban futással, kötélhúzással és akadálypályával; a kézműves kuckóban sorra készültek a papírsárkányok; a Pákozdi Íjászbarátok íjászversenyt hirdettek; a szabadtéri színpadon helyi kulturális csoportok váltották egymást. Szombaton az éjszakai röptetést az utcabál vezette be, melyen a tordasi Szivárvány együttes muzsikált.